Két női ruhába öltözött férfi nyitotta meg a prózai előadások sorát a pécsi színházban

A bohózatban két megélhetési gondokkal küzdő Shakespeare-színész találkozik egy újsághirdetéssel, miszerint egy haldokló asszony keresi rég nem látott rokonait, Maxet és Steve-t, akikre – vele élő unokahúga mellett – tetemes örökségét hagyná. 

A két színész elhatározza, eljátsszák az ismeretlen rokonokat az anyagi javak reményében. Tervükben még az sem állítja meg őket, amikor kiderül, hogy a keresett hozzátartozók nők – elvégre Shakespeare korában is férfi színészek játszották a női szerepeket is. A darab során több utalás is történik a nagy előd Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiára, amely a Primadonnák karaktereit és egyre bonyolódó szerelmi szálait is ihlette. 

Már az alaphelyzet is sok mókát ígér, azonban annak a kétsége is felmerül, mennyire marad ízléses és igényes az ilyen „alakváltásokat” igénylő produkció. Szerencsére a két főhőst játszó Götz Attila és Takaró Kristóf remekül ragadták meg karaktereiket, anélkül nyújtva nevettető és szerethető alakítást, hogy túljátszanák szerepüket. A rendező (Vidákovics Szláven) szereplőválasztásának találó mivolta a két színész egymást kiegészítő habitusában, humorában és alkatában is megnyilvánul, az időnként szürreális jeleneteket is élettel, jókedvvel töltik meg. 

Örömteli szereppárosítást jelent az örököseit kereső hölgyet, Florence-t alakító Bukszár Márta, hiszen természetes játéka és kisugárzása sok erőt ad az általa megformált karakternek. Valósággal tündököl a rá osztott szerepben Illés Alexa, aki Florence igazi unokahúgát, a házasságra készülő Maggie-t eleveníti meg. Egy ilyen alaptörténetet bemutató bohózat esetében az egyik legfontosabb cél a nevettetés, amelynek az előadás eleget is tesz. Szűk az a határmezsgye, ahol az eszközök, a jelenetekben megjelenő gegek nem válnak túlzottá, ezek megítélése és fogadtatása nézőről nézőre is változó lehet. 

Bár a darab- és a szereplőválasztás kiválóan sikerült, a produkció szórakoztató, a megfigyelőnek időnként az az érzése is támadhat, egy-egy jelenet során a kevesebb több lenne. Néhány kiegészítő elem már bohózathoz képest is túlzó, a banalitás irányába mutat, a színészi alakítások és az abszurd, mosolyfakasztó helyzetek mellett már nem tudnak hozzátenni a darabhoz. 

A vastapssal fogadott előadás bemutatását megelőzően Lipics Zsolt színházigazgató átadta az idei Szendrő József-díjat, amelynek nyertesét a társulat színművészei titkos szavazással választják. Idén a Primadonnákban is humoros alakítást nyújtó Bera Márk kapta a rangos elismerést, akit októberben az Ö. K. Ö. R. II-ben is láthat majd a publikum.