2022.11.23. 13:54
A Tündér Lala több, mint egy mesekönyv
Ahogy sokan, úgy én is az Abigéllel ismerkedtem meg először Szabó Magda írásai közül. Ez még a gimnáziumi éveim alatt történt, és nagyon tetszett, de valamiért azt követően egy könyv sem került a kezembe az írónőtől. De azóta, hogy anyukám elkezdte olvasni a regényeit, úgy gondoltam, hogy én is nekivágok. Elsőként egy könnyedebb hangvételűnek hitt írásával, a Tündér Lalával indítottam.
A könnyedebb hangvétel egyáltalán nem találó erre a történetre. Hiába van feltüntetve a moly.hu weboldalán, hogy ez a 15. legjobb meseregény és a 27. legjobb gyermekkönyv az iskolásoknak a molyok értékelése alapján. Felnőtt fejjel nem érzem ezt mesének, csak annyiban, hogy a végén a jó nyer, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését, ami szintén nem feltétlen igaz, mert inkább egy második esélyt kap.
A kötetben adott egy tündérkirálynő, Írisz, aki kikosarazta birodalma nagy hatalmú varázslóját. A királynő mást szeret, méghozzá a testőrök kapitányát, Amalfit. Ezt a hírt pedig az igazlátó egyszarvú, Gigi világgá is kürtöli. De egy varázslót kikosarazni nem jó ötlet. Aterpater bosszút forral, és mindent megtesz azért, hogy ő lehessen a vőlegény. És nincs is nehéz dolga, mert tudomására jut, hogy elcsenték a királyi jogart, méghozzá a királynő szemefénye, a kis Lala, akiről az is kiderül, hogy emberszíve van. Ez pedig a törvények szerint nagy baj.
A könyv számos karaktert felvonultat, akiknek egytől-egyig megvan a saját története, a saját hibája. És a legtöbbjükkel tudunk is azonosulni egy szinten.
Nem tudom biztosra megmondani, de a gyerekeket talán a tündéri, kalandos oldala ragadja meg a Tündér Lalának. De felnőttként szinte az egész könyv könnyeket csal az ember szemébe, hiszen első körben az áldozathozatalról szól. Arról, hogy egy anya mit meg nem adna azért, hogy a gyermekét biztonságban tudhassa – és a fordítottjáról is, hogy a gyermek mit meg nem adna az anyja boldogságáért. Gyerekként anya egy hős, aki mindent tud, mindent megcsinál, segít nekünk, leszid minket, ha kell, megvigasztal, és még annyi mindent tesz értünk – de ami a legfontosabb, hogy szeret. De ezt a szeretetet akkor csak érezzük, viszont felnőttként már értjük is, és mindazt, amit kaptunk, szeretnénk viszonozni. Tündér Lalának viszonylag gyorsan fel kellett nőnie, és rájönnie, hogy anyja mekkora áldozatot hozott érte, és elérkezettnek látta az időt, hogy most ő tegyen valamit érte.
A történt másik mondanivalója számomra az identitáskeresése volt. Egy ponton mindannyian Lalák vagyunk. Nem találjuk a helyünket, folyton új élményeket hajszolunk, hogy megtudjuk kik vagyunk és mit akarunk az élettől. Mindemellett a Tündér Lala szól a felelősségvállalásáról is, hiszen a történet egyik szereplője „elbújt” a rászabott feladat alól, és igazából ez vezetett Aterpater varázslóvá válásához és ahhoz, hogy a hatalomért minden követ megmozgasson. De a bujdosottnak sem tudja az ember felróni a hibáját, hiszen van úgy, hogy az ember még nem érett meg a rá kiszabott feladatra. De a sors úgy is mindenkit utolér, amikor úgy érzi, hogy most már ideje vállalni az élet által rá szabott feladatot.
És nem utolsó sorban, de a könyv szól az emberiségről is, akik fiatal tündérek. „Sajnos, még kicsit kezdetlegesek, olykor egymást is szurkapiszkálják […] És holott csak néhány évtizednyi életük van, s abban is akad bánat, csalódás kudarc éppen elegendő, nagy és nemes célokért szó nélkül odaadják azt az egyetlen, kurta kis életüket. Ha nem gondolkoznak, rossz tündérek, ha gondolkodnak, mindig jók.”
Ez talán csak néhány azok közül a témák közül, amelyet a kötet rejt. Úgy hiszem, a legtöbb könyv minden újraolvasásnál tud újat nyújtani. A Tündér Lala is ilyen, és kíváncsi vagyok, hogy legközelebb, amikor olvasom, mi mást fedezek fel benne.
Szabó Magda: Tündér Lala
meseregény
Európa Kiadó, 2007.
