2023.02.04. 17:16
A szerelemhez még ma sem létezik megoldóképlet
Borító alapján könyvet venni nem mindig jó ötlet. Hiába a szép külső, ha a belső egy katasztrófa. Még jó, hogy ez nem igaz a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent A lelkitárs-egyenletre, ami kívül-belül gyönyörű. És az a szerzőpáros írta – Christina Lauren, azaz Christine és Lauren –, akik a nagy népszerűségnek örvendő Nem mézes heteket is.
Nem egy komplikált történetről van szó. Adott a főhősnő, Jess, aki statisztikusként dolgozik, és egyedül neveli kislányát. Igyekszik e két területre fókuszálni az életében, de magányos, amit a környezetében élők is látnak, és mondhatni úgy, hogy már megelégelték ezt. Az egyik a barátnője, akinek unszolására Jess beküldi a nyálmintáját egy Kromantika nevű tárkereső céghez.
Ennek a vállaltnak a különlegessége, hogy DNS alapon működik, és mindenki számára meg tudja találni a megfelelő partnert, már, ha akarja az illető – de ezt jobban és bővebben kifejti a könyv. Nekünk a lényeg, hogy a bonyodalom akkor veszi kezdetét, amikor a vizsgálat eredménye kiderül, ami pedig az, hogy Jess 98 százalékban összeillik valakivel, még pedig a Kromantika cég egyik alapítójával, Riverrel. Ahogy ezekben a könyvekben szokás, a szereplők nem kedvelik egymást, de mégis valamiért közösen kell mutatkozniuk, és tettetniük kell, hogy járnak.
Lehet sokan nem kedvelik az ilyen egyszerű, chik lit (chick literature), azaz fiatal nőknek szóló irodalmat, azok számára nem írnám fel receptre ezt a könyvet. Csak azoknak, akiknek épp arra van szükségük most, hogy egy egyszerű, bájos és szívet melengető történetben elmerülhessenek. Egyébként a műfajnak az is jellemzője, hogy nagy fókuszt helyez a főszereplő vagy a főszereplők érzelmi életére, valamint a karakterek fejlődésére, ami ebben a kötetben is hangsúlyoz. A történet komoly témákon vezeti végig az olvasókat. Bepillantást nyerünk egy egyedülálló anya gondolataiba, hogy miképpen hozza meg döntéseit, vagy éppen abba, hogy hogyan küzd meg egy gyermek az anyja züllött életével, úgy, hogy az ne befolyásolja se őt, sem a saját gyermekéét. De a párkeresési alkalmazásokkal kapcsolatban is felvet kérdéseket.
Ahogy az lenni szokott nem lehet romantikus dráma nélkül megírni egy ilyen történetet, így a kötet utolsó oldalain ilyet is kapunk, amit mondjuk nem éreztem annyira erősnek, mint a Nem mézes hetekben. A főszereplő párosunk egyik tagjának viselkedése ezzel kapcsolatban pedig kissé még bosszantó is volt, és ilyenkor képtelen vagyok megérteni, hogy a másik fél miért bocsát meg, de ki tudja, lehet, hogy egy hasonló helyzetben én is így döntenék.
A történet főhőse egyértelműen Jess, aki egy bátor, önálló, vicces nő. A története nem csak egy romantikus tündérmesét adott, hanem rámutatott a barátság és az összetartás fontosságára is.
