Nem lesz kegyelem péntek este

A Rage against the machine első albumát két kollégista társ vette át nekem. Andor és Bence két évvel alattam járt, de jóban voltunk, vidám sárcok voltak.

Volt egy zenekaruk is, az Alternatíva, igazából semmilyen zenét nem játszottak, viszont jól ellenpontozták kortársaikat, akik igazi együtteseket alapítottak, a gimibe is vitték magukkal a gitárt, hogy az órák között gyakorolják a bonyolultabb lefogásokat, esténként pedig valamelyik társalgóban próbáltak, mosolytalan arccal. 

Bencéék felléptek minden rendezvényen, általános megdöbbenést keltve, hiszen nem voltak számaik, össze-vissza pengették az ezerrel eltorzított és kihangosított gitárjukat, artikulálatlanul üvöltöztek a mikrofonba, a közönség nagy része egyáltalán nem tudott mit kezdeni ezzel a performance-szal. 

Egyszer eljátszották a Rage against the machine első albumának utolsó dalát, a Freedom-ot – vagy valami olyasmit. Igazából nem csináltak semmi extrát, csak nyúzták a gitárokat, közben meg kiabálták a mikrofonba a szó szerinti fordítást: „Szabadság! Igen! Szabadság! Igen, rendben! Szabadság! Igeeeeen!”, és így tovább. Az volt az utolsó koncertjük – soha többet nem engedték őket fellépni semmilyen rendezvényen.

Az átmásolt kazettában egyébként még mindig benne a papír: „Ez majdnem olyan jó, mint mi. Andor, Bence.” Azóta ők is felnőttek. Bence egy kultúrházat vezet valahol Veszprém megyében, Andor meg egy tájvédelmi körzetet igazgat. Vagy fordítva.

Sanszosan most pénteken is lesz Freedom, meg lesz üvöltés, a Subscribe RATM-estjéről az sohasem hiányozhat. Ráadásul Panthera is lesz műsoron, az együttes dalait a Vulgar Display Of Cover nevű banda rakja az Amper színpadára. Szóval nem lesz kegyelem – de ezt egyáltalán nem bánjuk.