Az egyetlen valószínűleg nem marad Villányi Rózsa egyetlen regénye

Az egyetlen kifejezetten igényes mű, láthatóan rengeteg olvasmányélményből, munka- és élettapasztalatból táplálkozik, elgondolkodtató, és lehetetlen rajta unatkozni. Bátran kijelenthető, hogy nem a szűk családnak és a fióknak készült. A három részből álló történet első blokkja engem kifejezetten emlékeztetett Elena Ferrante Briliáns barátnőm történetére. Eleinte a sztori is hasonló, az iskolai éveket megidéző stílus, a megírtság pedig ugyancsak lenyűgöző. A regény ezt követően a magyar valóságban folytatódik, de mindvégig berántja az olvasót, nem is gondolnánk, hogy elsőkönyves regényíróról van szó.

– Igaz, hogy volt már korábban egy sikerkönyve? 

– A Barátom, Cvek Edli egy róka és egy rókaszínű nyuszi barátságáról szól, s több mint tíz évvel ezelőtt valóban jó volt a visszhangja, bekerült Európa legnagyobb gyerekkönyvtára, a müncheni Internacionale Jugendbibliothek által kiadott The White Ravens válogatásba. Ebben a kötetben évről évre a világ minden pontján megjelenő mesékből szemelgetnek, és hazánkból 2010-ben négy mese, köztük Cvek Edli története is bekerült a válogatásba.

– Könnyű volt kimozdítani a mai gyereket az animációs filmek, a Walt Disney világából? 

– Hatnak azért a régi történetek, elég csak Lázár Ervin meséire gondolni és létezik már egy modern meseíró gárda is, de aki csak meghökkenteni akar, az biztos, hogy nem lesz népszerű. A mai mesealakokra is elmondható, hogy bármely állat bőrébe bújnak bele, a jellemük szerint tudnak csak érvényesülni. 

– És a versek?

– Az én költeményeim a fájdalom, a hit eredményei, és azt a lelkiállapotot tükrözik, hogy miként kezd el az ember másként nézni a világra. 

– Mikor és miként jött a családregény ötlete?

– Tulajdonképpen végigkísérte az életem. A könyv egyetlen, minden mozzanatában valóságos szereplője, Hispán, a cigány kisfiú ugyanis tényleg az osztálytársam volt, s vele kapcsolatban minden megtörtént, én pedig szerettem volna ennek emléket állítani. A könyv címe is ebből a barátságból fakad, bár máig nem sikerült pontosan megfejtenem az üzenete tartalmát. Mindenesetre 2019-ben kezdtem hozzá az írásához, a pandémia idején pedig felgyorsult minden. Hozzá kell tennem, vannak átfedések a családtörténetemből, de én senkit nem szerettem volna megbántani, ezért a jellemek nagy része fikció, bár minden szerepbe nagyon beleéltem magam. Hogy nagyon élő amit leírtam, annak az az oka, hogy könyvtárosként alaposan utánajártam minden régi eseménynek.

– Nem volt idegen, hogy magyar szakosként egy kémia–fizika tanárnő lett a főszereplő?

– Én a kémiát kifejezetten kedveltem, másrészt, mint megtudtam, a dédnagyapám volt az egyik első magyarországi gyógyszerész. Emellett személyes interjúkat készítettem sok korabeli szakemberrel. Még az is megtörtént, hogy cserébe a beszélgetésért matekpéldákat kellett megoldanom. A helyszínek is fikciók, aztán három-négynapos tanulmányutak után öltöttek végső formát. 

– Tervez újabb regényt?

– Nehezen engedtem el a könyvet. Aztán amikor a mű megkezdte az önálló életét, rengeteg kedvező visszajelzést kaptam az ország több pontjáról különböző végzettségű, korú emberektől, nőktől, férfiaktól, sőt kamaszkorú fiataloktól is. És már el is kezdtem egy krimit, férfi főszereplővel. Az alapja egy lakhelyemen, Bogádon látott hirdetés, miszerint: „Alig használt urna eladó!”