Brutálisan tépték szét a fürdőzőket

Az első rész sikere sokakat meglepett. Ugyan volt egy viszonylag jó színészgárda, a forgatókönyv sem volt totál gagyi, de akkor is: ki gondolta volna, hgy ennyien váltanak jegyet egy – mondjuk ki – mégiscsak B-kategóriás mozira? A magyarázat talán a grandiózusságban keresendő: ha egy ekkora óriási cápa pusztít, akkor az tényleg megéri a jegyet.

A mostani sztori nem váltja meg a világot. A hivatalos ismertető szerint aki elég bátor hozzá, hogy egy törékeny járműben az óceán legmélyebb részébe, sosem látott tájakra és ismeretlen lények közé ereszkedjen, az valószínűleg az emberektől sem ijed meg. Pedig ennek a kutatóhajónak a két legkeményebb búvára már nemcsak a víz mélyén, örök sötétben élő, rejtőzködő őscápákkal kénytelen szembenézni. Ugyanis mások is vannak odalenn: egy önző bányavállalat magának akarja az óceánfenék különleges kincseit, és legalább olyan kegyetlen, mint a mélység ragadozói. A kutatóhajó két tűz közé szorul a víz alatt: még nem biztos, hogy az óriáscápák vagy az emberi mohóság a gonoszabb ellenfelük. De az biztos, hogy ha életben akarnak maradni, akkor gyorsabbnak, ravaszabbnak, bátrabbnak kell lenniük mindenkinél, aki ellenük fordul – miközben több ezer méter mélyen vannak a víz alatt.

Hogy már most tudjuk, ki nyer a végén? Persze. Hogy azt is, hogy ki éli túl, és ki végzi két brutális állkapocs között? Nyilvánvaló. De attól még jó kikapcsolódást ígér ez a film – különösen, ha a racionális gondolkodást a bejáratnál letesszük.