Lesz néhány pillanat, amikor inkább kijönnénk a vetítésről

Ma eset héttől az Eozin Corso emeleti termében Fábri Zoltán 1976-os munkáját nézhetjük meg. Az ötödik pecsét története már nem kegyelmez: indulásként kapunk egy békés, kispolgári hangulatot egy városszéli kiskocsmában. Egy jól összeszokott asztaltársaság beszélget, moralizál jó ételekről, a halálról, feltámadásról, és a háborúról. Fontos megjegyezni: 1944-et írunk. Aztán másnap mindez már az ő sorsuk is, hiszen egy spion árulásának köszönhetően a nyilasok börtönében találják magukat, ahol bebizonyíthatják, hogy a gyakorlatban megfelelnek-e saját maguk elveinek. És végül jön a legfontosabb kérdés: hogy melyik is a könnyebb, becsülettel meghalni, vagy mások iránti felelősségből megalázottan tovább élni. 

Az ötödik pecsét vitathatatlanul a magyar filmművészet egyik csúcsteljesítménye. Tökéletes rendezés, pontos forgatókönyv, érzékletes színészi játékok – és egy olyan mondanivaló, vagyis egy olyan döntés, amely napokig elkísér majd minket, sőt, már közben is roppant nehezen tudunk a helyünkön maradni, annyira lenyom a kérdés súlya.

A vetítés előtt dr. Barna Viktor mond bevezetőt.