2024.11.28. 10:00
Sétatér: mit keres ez a fetrengő nőalak az alján?
Pécs belvárosa folyamatosan kínál felfedeznivalót a járókelőknek. A Sétatér alján bizonyára legtöbbünk elsétált az oldalára dőlt, aléltan támaszkodó nőalak bronzszobra mellett. Első pillantásra egészen biztos, hogy aki nem ismeri a háttértörténetét, nem jött rá, mit is ábrázol valójában a szobor. Segítünk megfejteni a titkot!
Kiskamaszként a Sétatér alsó szakaszán támaszkodó női szobor láttán arra gyanakodtam, igen fájdalmas lelkiállapotot jeleníthet meg. Fáradt, merev alakját, a karjai között megformált repedést a tragikus esemény okozta töréssel kapcsoltam össze. Ismerőseimet körbekérdezve hasonló válaszokat kaptam: kétségbeesés, depresszió, szenvedés… de még az idő, illetve annak múlásának allegorikus ábrázolása is megjelent az ötletek között.
Fotó: Kovács Liliána
A pécsi sétatéri szobor történetét elolvasva azonban megtudtam, egészen másról van szó, bár a jelenet drámaiságát helyesen érzékeltük, a mondanivalója és a jelentése sokkal többről szól, mint hittük.
Vigh Tamás Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása a Régészet címet kapta, s először, 1978-ban a Káptalan utca 4. szám alatti múzeum udvarán kapott helyet.
A pécsi múzeum egykori igazgatója, Dombay János emléke előtti tisztelgés jegyében eleinte a Pécsvárad melletti Dombay tónál akarták felállítani, de a Pécsen zajló régészeti munka jelentősége miatt inkább a megyeszékhelyre esett a választás.
A mű központi alakja egy bronzból formált, stilizált női figura, aki két hatalmas (tardosi vörös márvány) kőlapot széttolva teszi láthatóvá a föld mélyén rejtőző múltat. Ez az erőfeszítés a régészeti munka drámai pillanatainak metaforája, amely egyszerre fizikai és szellemi küzdelmet is jelent. Mint arról az alkotó a mű átadása előtt a Dunántúli Naplónak is beszámolt, a régész munkája a társadalom önreflexiójának szimbolikus kifejezése. Tevékenysége az emberi kultúra és önismeret egyik alapvető pillére. A szobor feszítő erejű kompozíciója kifejezi a múlt értékei iránti fáradhatatlan érdeklődést és elkötelezettséget.
Szimbolikus üzenetet rejt a Sétatér titokzatos szobra
A folyóirat korabeli tudósítása megemlékezett Kováts Valéria régész, a múzeum tudományos főmunkatársa szavairól is a szobor ünnepélyes átadóján:
A régészeti munka drámai pillanatait örökíti meg. A sok fáradságot, küzdelmet, az erő végső megfeszítését, a feltárás nagyszerű pillanatait. A küzdelem a múlt értékeinek megmentéséért valóságos, egyben szimbolikus is. Pécs-Baranya és a régészet kapcsolata közismert
– mondta a szakértő, visszamlékezve arra, hogy onnantól, hogy az 1780-as években megtalálták a Dóm téren az egyik festett ókeresztény sírkamrát, a történeti emlékek egész sora került felszínre, s a feltárások során egyre inkább előtérbe került a tudatos tudományos munka.
A szobrot 1991-ben helyezték át a Sétatérre, központibb, beláthatóbb közegbe. Mint arról Romváry Ferenc Pécs köztéri szobrai című könyvében is megemlékezett, a mű több alkalommal is vandáltámadás áldozatává vált, az utóbbi években szerencsére nyugalom övezi allegorikus alakját.
Az első pillantásra megfejthetetlennek tűnő alkotás tehát valójában Vigh Tamás „Régészet” című szobra – háttértörténetét ismerve talán más szemmel tekintünk rá, amikor legközelebb elsétálunk mellette. Már nem csupán egy különös, alélt nőalakot látunk, hanem a régészet iránti tisztelet kőbe és bronzba álmodott kifejeződését, amely egyúttal a társadalom átívelő értékőrzés- és átadás szimbóluma is.
