2024.12.05. 20:00
Uhrik Teodóra: Mindannyian Isten kezében vagyunk
Nevét mindenhol ismerik, nem csak Pécsen. Ő mégsem szakadt el a várostól. Uhrik Teodóra a Pécsi Balett ügyvezetője, táncművész, táncpedagógus, november óta a Nemzet Művésze cím birtokosa. Elsőre keménynek, talpraesettnek tűnik, – ez nem is vitás –, de az is biztos, hogy kifinomult, jó humorral megáldott művész, akit, ha megjelenik valahol, lehetetlen nem észrevenni. Személyével stúdiónkba is vidámság költözött.
Uhrik Teodóra (avagy Uhrik Dóra) elmondta, a Nemzet Művésze címet életművének csúcspontjaként élte meg.
Ez a díj számomra hatalmas boldogság, valóban egy élet munkájának az elismerése. Kaptam előtte hivatalos értesítést, de azt mondtam: majd a díjátadó után fogom csak elhinni. A gálaest különleges pillanata volt, amikor fiam, Kamarás Iván egy dalt adott elő
Uhrik Teodóra: Életmű a tánc bűvkörében
Uhrik Teodóra hétévesen kezdte tanulmányait az Állami Balettintézetben.
„Ezt a szakmát nagyon korán kell elkezdeni. Ez kezdetben édesanyám döntése volt, de a tánc igazi szerelemmé vált számomra. Az álom igazán akkor kezdett valóra válni, amikor a Pécsi Baletthez kerültem”.
Soha nem gondolt arra, hogy feladja. Bár hivatalosan már negyvenkét évesen elérte a nyugdíj nyugdíjkorhatárt, a színházi és táncpedagógiai munkában továbbra is aktívan részt vett, húsz évig vezette a Művészeti Szakközépiskola tánctagozat.
„A táncművészet rendkívül sokszínű. Ha az ember kíváncsi, rengeteg lehetőség nyílik előtte.”
Lágyság és szigor
A balett kapcsán a lágy kecsesség él a közgondolkodásban, ám Uhrik Teodóra munkásságát gyakran határozottsággal, szigorral asszociálják. Hogy fér meg egymás mellett ez a kettősség?
„A szigor a tanítás oldaláról jelentkezett. Táncosként az elvárt lágyságot természetesen meg kellett tartani, de amikor tanítani kezdtem, határozottságra volt szükség. Nem volt könnyű ez a húzd meg, ereszd meg játék: a szabályok betartatása mellett fontos volt, hogy emberien bánjunk a növendékekel, és rávegyük őket, hogy kilépjenek a komfortzónájukból. Végső soron az egész műfaj erről szól: kimozdulásról.”
Kiemelte, a tanításban különleges élményt jelentett felfedezni a tehetségeket.
„Ma szinte minden jelentős táncegyüttes – Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc – vezetésében ott vannak egykori növendékeink.”
Beck Zoli és az olasz Vogue
Uhrik Teodóra a táncon túl a színjátszásban is otthonos, jelenleg is több előadásban láthatja a közönség. Filmekben is feltűnt, például az Átjáróházban, emellett táncolt a 30Y egyik videóklipjében.
„Beck Zolival A kis herceg előadásban dolgoztunk együtt, ezután megkért, hallgassak meg egy zenét. Kiderült, nekem írta a számot, és felkért, szerepeljek benne. Ez is csodálatos emlék”.
Még az olasz Vogue magazin címlapján is helyet kapott.
„Egy hölgy megkeresett, hogy divatfotókat készít arról, hogy 40 felett is lehet egy nő csinos, elegáns… lefotózott, a képeket benyújtotta a Vogue pályázatára, és ez lett belőle”.
Isten kezében
Több korábbi interjúban említette Istent, így megkérdeztük, milyen szerepet játszik életében a hit.
Gyerekkoromban a keresztapám révén gyakran jártam templomba. A valós hit bennem úgy alakult ki, hogy szoktam köszönetet mondani a jóért, és veszekedni is a rossz miatt. Úgy érzem, az életben naponta kapok ajándékokat, aztán másnap érkezik egy kis pofon, majd ismét valami jó. Mintha emögött az lenne, »figyelj rám, itt vagyok«. Néha elgondolkodom, hova vezet mindez, de valóban úgy érzem, mindannyian Isten kezében vagyunk.
A művészetről így vall Uhrik Teodóra: „A művészet kitörölhetetlen, mert a lélek része. Olyan önkifejezési forma, amely nélkül az ember tönkremegy. Egyfajta terápia, ahol a néző és az előadó átléphet a valóság határain. Van egy mottóm is: művészet nélkül lehet élni, csak nem érdemes.”
Tettye, Svájc és a pellérdi halászcsárda
Néhány villámkérdésre is válaszolt Uhrik Teodóra, így jobban megismerhettük.
- Kedvenc helye Pécsen? A Tettyét imádja, de a Malomvölgyi tó is nagy szerelem, szívesen sétál a környékén.
- Ha nem Pécsen élne, Zürich lenne az álomhely.
- Szívesen főz, figyelmünkbe ajánlja a cukkini főzeléket joghurttal és kaporral.
- Kedvenc szín? A kék.
- Egy szokás, amitől nem tudna megválni? A rend, mert „ha rend van körülötted, belül is rend van.”
- És hogy mit csinálna egy szabadnapján? „Elmennék a pellérdi halászcsárdába, utána a tavam köré sétálni, majd megnéznék egy művészfilmet az Apolló moziban.”
- Záró gondolatként pedig egy tanács (nem csak) maximalistáknak: „Meg kellene köszönni mindazt a jót, ami történik velünk, így fixálni a boldogságot és a sikert.”