2025.01.25. 17:36
A Szélkiáltó-dalok nélkül sokkal szürkébb lenne az életünk - galéria és videó
Úgy kezdődött, hogy valakitől megkaptam a Keserédes című Szélkiáltó albumot, kazettán konkrétan. Ez a Szélkiáltó kazetta beugrott aztán a walkmanbe, hogy aztán hetekig ki se másszon onnan.
Akkor jött csak ki, amikor már mindegyik Szélkiáltó dalt fújtam kívülről, sőt, még azt is tudtam, hol volt a szalagon egy kis gyűrődés, ami miatt csöppent megreccsent a hang. Hogy mennyire belémmászott az album, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig ha előkerül József Attilától az Azt mondják című vers, én azonnal énekelni kezdem, nem szavalom. De ez van Bertók László Átfúj rajtam a szél című művével is, amelynek első pár sorát sanszosan a legtöbbször idéztem életemben.

Fotó: Laufer László
A Szélkiáltó meghatározta a hétköznapjainkat is
Szóval nagyon sok mindent köszönhetünk a Szélkiáltónak. Én az utazások feldobásán és a verssorok kívülről fújásán túl még azt is, hogy sok, nagyon sok verset igazából miattuk ismertem meg, sőt, szerettem meg.
Öt évtizede zenél a Szélkiáltó
Fotók: Laufer LászlóAztán az évek során sok, nagyon sok koncertjükre is eljutottam – gólyatáborokban, Széchenyi téren, POSZT-on, Tüke-díj átadón.
És igazából soha nem volt olyan, hogy ők nem voltak. Ötven éves a zenekar, szép jubileumhoz érkeztünk el, ünnepeljük hát őket teljese erőből, de lehetne száz éves is a csapat – nekem nem volt olyan, hogy ők nem voltak. A Szélkiáltóra mindig számíthattam – a kazetta is megvan még, és amikor egyszer egy doboz mélyéről előkerült a walkman, ez volt az, amivel leellenőriztem, hogy működik-e még. Működött, a Szélkiáltó is működik – ha lesz fellépésük, menjünk el, és dúdoljuk félhangosan, ahogy én szoktam, hogy Átfúj rajtam a szél, mint a rácson, mint bekerített nappalaimon.
Hangulatfestőnek egy klasszikus tőlük: