Te láttad? Egy film, ami megöli a lelkünket

Címkék#lélek #évtized #sorozat #főhős #regény #film

Volt egy 1960-ban készült film, amelyet máig a krimik, pontosabban a pszichothrillerek etalonjának tartok: ez Hitchcock Psychója. Mert ez a film a zsigerekig hat és lelkileg nyomasztja hosszú időn át az embert. Most pedig láttam 55 évvel az alapfilm születését követően a gondolatiságában, lélektani hatásában folytatásnak tekinthető művet, a Ripley nyolc részes sorozatot a Netflixen. Ha Hitchcock ma élne, ehhez hasonló krimiket készítene. Kritika.

Mészáros B. Endre

Sokáig vacilláltam, megnézzem-e egyáltalán sorozatot, hiszen az évtizedek folyamán az 1955-ben kiadott Highsmith regénynek hihetetlenül jó filmváltozata született Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével A tehetséges Mr. Ripley címmel Anthony Minghella rendezésében. Ebből pedig, mint jómagam is, vagy a korábbi négy további filmes feldolgozásból a sztorit sokan ismerhetik: a többre, gazdagabb életre vágyó fiatalemberről, aki eszközeiben nem válogat, gátlástalanul nyomul és a gyilkosságtól sem riad vissza céljai elérése érdekében.

Ripley, Netflix — Ripley: Egy film, ami megöli a lelkünket.
Forrás: Origo/ Netflix

Ez a nyolcrészes új változat azzal rántja be igazán a nézőt, hogy olyan részletekben is elmerül, mely közelebb hozza, emberibbé teszi a történetet – ha a gyilkosságokat nevezhetjük egyáltalán emberi cselekedetnek.

Mondjuk az is kell hozzá, hogy a főhős Andrew Scott – többek között a Lear királyban és az Oslo-ban is láthattuk – kiválóan alakít, miközben aprólékosan bemutatják azt is, hogy miként válik ilyen érzéketlenné és mindenen átgázolóvá valaki, s hogy milyen értékrenddel lehet idáig jutni. A sorozat erénye többek között az, hogy a gyilkos nem hibátlanul valósítja meg a tetteit, viszont küzd és igyekszik a leglogikusabban, legalaposabban végrehajtani, amit csinál.

Gyakran hajszál híján lebukik, de végül mindig célba ér – mondhatni igazi amerikai hős, a rossz változatból. Sőt, elhiteti még az áldozat szüleivel, barátnőjével is, hogy ő maga is áldozat, egy jó barát elvesztése folytán.

Kiváló alakításokat láthat a Ripley nézője

A filmben mindenki ragyogóan alakít, Dakota Fanning a szeretőként, Eliot Paulina Sumner (Sting lánya, aki egyébként a rockzenei pályán is igen aktív) barátként nagyszerű, de láthatjuk a szereposztásban John Malkovichot és Johnny Flynnt is. S mindenképp érdemes megemlíteni Steven Zailliant, aki forgatókönyvíróként a Schindler listáját, vagy Az írt alkotta, most pedig forgatókönyvíróként és rendezőként is irányította a forgatást.

Mai viszonylatban lájtosan véres a film, szükségszerűen erőszakos jelenetekkel, néhány elborzasztó momentummal, de többnyire inkább a lelki tényezők kapják a hangsúlyt. Már akinek van lelke, mert a film nagy erénye, hogy fekete-fehér képkockákból áll, mint ahogy a főhős is színtelenül, érzelem és lélek nélkül él. Ugyanakkor ez a fekete-fehér nézőpont, a régi-új épületek és belső terek mondhatni időtlenné teszik a művet és kiválóan illik az olaszországi környezethez, az Amalfi melletti kisvároshoz, a szicíliai régi utcákhoz házakhoz, de még a záróképeket adó Velencéhez is.

Ripley mindvégig a borotva élén táncol, de mindig a lehető legjobb irányba egyensúlyoz, és átvészel minden nehéz pillanatot. Az ő szemszögéből peregnek a kockák, mindemellett egy pillanatra sem érzünk irányába szimpátiát, legfeljebb szánalmat, mégha sikerül is megvalósítani felemelkedési szándékait. Az pedig önmagáért beszél, hogy bár ez a sorozat négyszer olyan hosszú, mint A tökéletes Mr. Ripley volt 25 évvel ezelőtt, mégis úgy fejezi be az ember a megtekintését, hogy máris várja, mi lesz a folytatás. Mert könyvben további négy rész is megszületett.