Sorozatos csodák történtek ezen a baranyai településen

A közelmúltban lapunk a Máriakéménden 1740-ben történt csodák, jelenések történetét mutatta be, jelen cikkünk elkészítéséhez egyházi és világi forrásokat, köztük elsősorban a Pécsi Egyházmegye anyagait használtuk fel.

E források szerint a már a rómaiak idején lakott településen 1333-ban plébániatemplom állt, ahol a török időkben is folyamatos a keresztény, istentisztelet, s a hódoltság békésebb évtizedeiben a környék legjelentősebb települései közé tartozott. Ekkor elsőként görögkeleti rácok veszik át, később a reformátusok kezébe került a templom.

Ebből az időszakból származnak azok a legendák, amelyeket a ferencesek a 18. század közepén jegyeztek le. Ezek szerint Szent István korában bencés szerzetesek kápolnát építettek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. A szobor aztán eltűnt, majd egy csodatévő forrásnál remeték találtak rá.

A 17. század második felében veszik kezdetüket a templomnál a Mária-jelenések.

A siklósi ferences rendházfőnök 1698-ban egy kegyszobrot hozott a ma Horvátországhoz tartozó Kaproncáról, amelyet aztán a Rákóczi-szabadságharc idején ki kell menekíteni Gyűdről – a későbbi tanúvallomások szerint a támadó kurucok ugyanis a szobrot el akarták pusztítani, ám - írják a katolikus források - „ez több egymást követő csodának köszönhetően nem sikerült”.

A kegyszobrot így a először a siklósi várban helyezték biztonságba, majd miután a várat bevették a rác csapatok, a jószágkormányzó Eszékre szállította. Ez a szobor mindmáig az eszéki ferences templomban látható – olvasható a kegytemplom honlapján.

1706-tól újabb jelenések kezdődtek Gyűdön, ami a harcok idején is ébren tartotta a Mária-tiszteletet a környéken. 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományoz új kegyszobrot a kegyhelynek, ami ma is ott áll a főoltár trónusán. Az 1714. évi pécsi zsinaton már a „Szűz Mária csodás szobrával és templomával” ékesített Gyűdről írnak a források, ahova a csodás gyógyulások és a Mária-jelenések hírére egészen távoli vidékről érkeztek a hívek.

A forrásokból kiderült, hogy a 18. század első harmadában Gyűd már nagy jelentőségű kegyhellyé vált – főképp 1737-38-as pestisjárvány idején érkezik ide nagyszámú hívő fogadalmi körmenetben a környékbeli településekről. Ezt követően létesül a ferences rendház, és magát a templomot is kibővítik.

Ugyanakkor az évkönyvek tanúsága szerint – így az egyházi források - a csodás gyógyulások folytatódnak: 1723 és 1799 között 302 esetet jegyeztek föl. 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokkal látja el Máriagyűdöt, 1846-ban pedig Scitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja, és Gyűdön ismét önálló ferences residentia, azaz nem teljes jogú rendház létesül.

1860-ban helyezik el a domboldalban a Fájdalmas Anya szobrát, 1900-ban pedig a keresztény Magyarország 900 éves fennállása emlékére felállítják Kiss György cink korpuszával a jubileumi keresztet. Ebben az évben készül el a mai orgona is, melyet aztán többször bővítettek. 1927-ben kerül a templom mellé az Immaculata-szobor, 1937-38-ban pedig felállítják a szabadtéri oltárt.

Csodák, jelenések, Mária-tisztelet

Arról hogy a katolikus hívek miért viseltetnek kiemelt tisztelettel Szűz Mária, Jézus Krisztus anyja előtt, a következőket írja az online enciklopédia: a Mária-tisztelet Szűz Mária megkülönböztetett tisztelete a keresztény egyházakban. Mária tisztelete nem azonos Isten imádásával, de több a szentek tiszteleténél. Az ortodox keleti egyházakban és a római katolikus egyházban kivételes tisztelet (hüperdúlia) illeti meg, ez az a nagyobb tisztelet, amelyet kivételes helyzete miatt a szenteknek szokásosan kijáró tisztelethez képest megilleti. Valamennyi angyalnál és szentnél magasabban áll, mint Istenanya, aki az eredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, s a mennyben érdemeivel és dicsőségével az összes angyalt, szentet, boldogot megelőzi, és a legnagyobb közbenjárói hatalommal rendelkezik.