Vihar elmaradt, csoda született – Lélegzetelállító látvány a mohácsi Duna-parton!

A Nepomuki-kultusz feltámasztása, azaz a múlt század kilencvenes éveinek eleje óta ismét az egyik leginkább várt eseménynek számít a mohácsiak számára a hajósok, molnárok és halászok védőszentjének ünnepe.

Ugyan annyian nyilván soha nem vesznek részt majd a programokon, mint a busójáráson, de ez talán nem is baj, hiszen így megmarad az ünnep igazi hangulata. Így is évről-évre egyre többen látogatják az állandó és az újabb és újabb programelemeket a mohácsi utcákon, tereken, a hajókikötőben, majd gyönyörködnek a folyó vízén úszó mécsesekben, a jánoskákban.

A mohácsi Nepomuki-ünnep kapcsán rendre az egyik legnagyobb kérdés, amelyre a válasz megadja az egész eseménysorozat alaphangját, mindig a következő: vajon milyen lesz az idő.

Emlékeznek? Három esztendeje egy nyáriasan meleg szombatra esett az ünnep, s már délután benne volt a levegőben, hogy vihar vet majd véget a fülledt hőségnek. Ami aztán le is csapott, villámlás-dörgés kíséretében szakadt le az ég. A műsor azonnal félbeszakadt, az ott lévők, s mindenki más, aki a szabadban tartózkodott, igyekezett tető alá húzódni, vagy a falak mentén keresett menedéket. Ez utóbbi persze szinte hiábavalónak bizonyult, rengetegen eláztak.

Olyanok is akadtak akkor, akiknek eszébe jutott, hogy az elmúlt évtizedben volt egy olyan alkalom, amikor az időjárás miatt le kellett mondani a rendezvényt. De később az eső csendesedett, s mindenki a Duna-part felé vette az irányt, bár akkor még senki sem tudta, meg lehet-e tartani az est két fénypontját, a jánoskák úsztatását a folyón, s a tűzijátékot. Szerencsére végül megérkezett a zöld jelzés, így a rendezvény akkor is rendben lezajlott.

Idén azonban az időjárás miatt kevésbé kellett aggódni. Bár a meteorológusok riogattak záporokkal, és némi széllel, szerencsére ezek elmaradtak. Mindazonáltal szokatlanul hűvös volt, s ez főképp a messzebbről utazást tervezőket távolt tarthatta az eseménytől, a mohácsiakat semmiképp, így este a Duna-parton ismét ezrek nézték a folyón úszó mécseseket. Mivel nem fújt a szél, a jánoskák idén különösen sokáig tündököltek a folyón, majd, mikor végül már tovaúsztak, következhetett a  a folyó feletti, káprázatos tűzijáték.

Akinek kedve volt, márpedig sokaknak volt, a napot és az ünnepet utcabállal búcsúztathatta.