Ilyen volt: író és rockzenész együtt a színpadon

Elsőként Lovasi András és Heidl György eszmetörténész, a két egykori katonatárs csapott a húrok közé, a ritmusszekciót pedig Gábor Andor adta hozzá, szóval a Véletlen triót hallhattuk. A felcsendülő megzenésített Lackfi János-versek tulajdonképpen rokonértelmű folytatásai, valamiféle párhuzamos ösvényei Lovasi kispálos és kiscsillagos szövegeinek, a dallamvilág, Heidl György szerzeményei viszont kicsit líraibb mezsgyékre kalandoztak. Volt személyes töltet is: előttem Lovasi szülei hallgatták a fiúkat, s egy pillanatra a várandós Földes Eszter is beköszönt egy hófehér ölebbel. A véletlen meglepetés pedig spontán érkezett: a második sorba letelepedett egy hat éves forma kislány, maga mellé ültette három Barbie babáját, és hatalmas vattacukor társaságában élvezték az előadást (gondolom, ez a pillanat még visszaköszön egyszer Lovasi valamelyik szövegében).

Az átkötés aztán az volt az egy nappal későbbi Háy (János) Come Beck (Zoli) koncerthez, hogy Lovasi beszámolt készülő új lemezéről, mely öt évente hoz egy mozaikot az életéből, időrendi sorrendben. Nos, Háy János vers- és novellarészletei ugyancsak időrendben futottak végig az életén (az író olykor gitárakkordokkal is rásegített), miközben Beck Zoli hihetetlenül jól szóló, idevágó dalokat énekelt a repertoárjából. Összességében engem az utóbbi író-zenész-hallgató találkozó fogott meg inkább, valahogy jobban egyben volt minden, de mintaértékű volt kicsiknek-nagyoknak a másik előadás is.