Sodró lendületű darabot vittek a szabadtéri színpadra

A Dühöngő Ifjúság mégis megtöltötte a több mint félezres nézőteret. Ilyen nívós előadást, ízes és tartalmas falatot gyakrabban kellene a nyári színházi nyalánkságok közé beiktatni! Osborne klasszikus műve irodalmi iskolát teremtett a maga idejében, napjainkban pedig a kritikusok azt kérdezgetik, mitől dühöng fiatal főhőse?

Nos, aki napjainkban egyetemi diplomával nem tud elhelyezkedni végzettségének megfelelően (szerintem akadnak jó néhányan most is), valószínűleg hasonló dühvel tudná kifejteni véleményét a társadalmi visszásságokról. Lázadó fiatalokról van szó, akiknek nem teljesülnek nagy álmaik, minden és mindenki hibás ezért, aki csak szembe jön. Örökké aktuális ez a kérdés, nem lehet álszent módon megkerülni. És egyetlen megoldás létezik kimászni a kitaszított helyzetből, az önmegvalósítás sötét bugyrából: az igaz szerelem és barátság. Hogy egy ilyen veretes mű megérintse a nézőt, ahhoz lebilincselő színészi játék kell.

Az Orlai produkció darabjának éppen az a legfőbb erénye: mind az öt szereplő kitűnően játszik. Elég lenne egyetlen rossz jelenet és borulna a darab, de szerencsére két órán át tapintható a feszültség, és sodró a játék. Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia és Ötvös András kimagaslóan jó, Járó Zsuzsa és Papp János pedig nem ront az összhatáson. Ám kellett a kiváló összhanghoz Znamenák István rendező és díszlettervező munkája is.

Képünk illusztráció.