Több ezer métert zuhanva érzi csak igazán jól magát

Kéri Hangát egy rendkívül látványos és nem mindennapi sportág, a formaugrás legjobbjai között tartják számon. Ennek köszönhető, hogy szinte évente ejtőernyős világcsúcs-kísérletek részese lehet a pécsi születésű sportoló. Tavaly Arizonában 216 társával kapaszkodtak össze zuhanás közben, ami egy egészen egyedülálló teljesítmény. Idén Ukrajnában pedig egy kizárólag nőkből álló 60 fős, több pontos ugrást bemutató csapat tagja volt, s ez, a hölgyek között szintén világrekordnak számít.

– Már édesapám is ejtőernyőzött, így én úgymond beleszülettem ebbe a világba, szinte a repülőtereken nőttem fel – mesélte lapunknak Kéri Hanga, a világrekorder formaugró. – Viszont különösebben nem foglalkoztatott a dolog egészen húsz éves koromig, amikor részt vettem egy tandemugráson. Rendkívül megtetszett, s a harmadik ilyen ugrásom után már biztos voltam benne, hogy ejtőernyős szeretnék lenni.

A civil életben gyógytornászként dolgozó ejtőernyős sikerességének kulcsa, elmondása szerint, versenysportolói múltjában rejlik. Mindig lebeg előtte egy cél, amit mindenképp el szeretne érni.

– Kiskoromban szertornáztam, majd áttértem az atlétikára. Hármasugróként számos versenyen vettem részt, egészen jó eredményekkel, de sajnos jött egy komolyabb sérülés, amiből már nem tudtam kilábalni, így abba kellett hagynom – folytatta a huszonhét éves formaugró. – Viszont a versenyszellem megmaradt, így fontos volt számomra, hogy ne csak saját szórakoztatásomra ugorjak, hanem egyre jobb legyek abban, amit csinálok. Nagyon sokat gyakoroltam, aminek köszönhetően eljutottam egy külföldi formaugró táborba, ahol kiderült, hogy van affinitásom az ejtőernyőzéshez. Ezt követően bekerült a nevem a nemzetközi vérkeringésbe és ennek köszönhető, hogy ilyen színvonalas világrekord-kísérletek részese lehetek. Hatalmas megtiszteltetés, hogy bíznak bennem a szervezezők és számítanak rám a rendezvények során – tette hozzá.

Alakzatokat formálnak a levegőben

– A formaugrás lényege, hogy társaimmal egyszerre ugrunk ki a repülőkből 4–6000 méter magasságból, majd több, előre meghatározott alakzatot építünk fel a levegőben, miközben fogjuk egymás kezét – magyarázta Kéri Hanga. – Mindenkinek ki van osztva a saját helye, a formákat pedig először a földön gyakoroljuk be. A levegőben azzal játszunk, hogy a testünk tartását vagy légellenállási felületét változtatjuk, s így tudunk a megfelelő irányba mozogni. Viszont ennyi ugrás és gyakorlás után már elég arra gondolni, hogy merre szeretnék menni, s a testem már cselekszik is.