Danyi Gáborral veretlenül nyert meg mindent a Győr

– Kipihente már magát?

– Túlzás lenne ezt állítani. De tudom, hogy melyik bolygón vagyok, úgyhogy nyugodtan beszélhetünk.

– Nagy kő esett le a szívéről azzal, hogy vezetőedzőként is BL-győzelemig vezette a Győrt?

– Nem. Mert nem raktam rá nagy követ. Úgy érzem, hogy ezeket a helyzeteket jól tudom kezelni. Amúgy sem sülne el jól, ha a játékosaim látnák rajtam a feszültséget.

– Könnyű ezt mondani...

– Ebben igaza van. Én sem tudtam előtte modellezni, hogy milyen lesz majd a BL-, a bajnoki-, vagy éppen a Magyar Kupa-döntőben. Tisztában vagyok az erényeimmel, s úgy gondolom, mostanra azért már kiderült, hogy téthelyzetben nyújtom a tudásom legjavát, higgadt tudok maradni. Engem az ilyen szituációk nem nyomasztanak, inkább doppingolnak.

– Mondjuk, van már elég tapasztalata, nem Győrben lett először vezetőedző.

– A ranglétra létező összes fokát végigjártam. Az összes utánpótlás-korosztályban, valamint felnőtt női és férficsapatnál is voltam vezetőedző, dolgoztam utánpótlás-válogatottnál. Mindez komplex látásmódot és rengeteg tapasztalatot adott. Ennek is köszönhető, hogy mindig igazi csapatban gondolkodom, mind a pályán, mind a stábban. Olyan kollégákkal veszem körbe magam, akik a saját szakterületükön többet tudnak, mint én.

– Mekkora a stáb?

– Legalább tíz fő segíti a munkámat. Ezt persze koordinálni kell, egységben tartani. Zdravko Zovko személyében egy óriási tapasztalattal bíró másod­edző van mellettem, aztán van erőnléti edző, videoelemző, három fizioterapeuta, két csapatorvos, és a technikai dolgokért is ketten felelnek. És persze ott van a menedzsment, Barta Csabával az élen. Ha a csapat előmenetele érdekében kértem tőlük valamit, nem emlékszem, hogy ne teljesítették volna. Itt tényleg mindenki azért dolgozik, hogy világszínvonalú körülményeket teremtsem, de ezzel párhuzamosan mindenkitől százötven százalékot várnak el minden egyes edzésen!

– Amit nyilván nem egyszerű teljesíteni, függetlenül attól, hogy mindenki jól megfizetett profi.

– Valóban nem egyszerű. A mi sikerünknek van egy olyan olvasata is, hogy a tizenöt világsztárral a nagymamám is BL-győztes tudott volna lenni. No, egyrészt egy család leginkább megbecsült, szeretett tagját nem hoznék ilyen helyzetbe. A tizenöt világsztárral ugyanis együtt kell tudni dolgozni, az egókat le kell szorítani, mert ha nem egy irányba mennek, pillanatokon belül ott a káosz.

– Emlékszem, amikor annak idején Győrbe ment, Pécsett többen is megjegyezték, hogy csak szerencséje volt.

– Mindenkinek joga van kételkedni. Az élet pedig majd eldönti, hogy jogos volt-e. Én most megkaptam a bizalmat, s vezetőedzőként az előzőhöz képest teljesen más koncepcióval sikerült veretlenül lehoznunk az egész szezont. Nem kaptunk ki sem a Bajnokok Ligájában, sem a magyar bajnokságban, sem a Magyar Kupában! Ilyen még nem volt, csak úgy gondolom, nem az én dolgom ezt hangsúlyozni.

– Áttérve a BL-döntőre: a norvégokat úgy elverték az elődöntőben, mint jég a határt. Nem félt attól, hogy a lányok elszállnak?

– Egész évben voltak ilyen nagy különbségű győzelmeink, s mindig kínosan ügyeltünk arra, hogy a földön maradjunk. Mindenki tudta, hogy a tudása legjavát kell nyújtani, elvégre a norvég bajnokkal találkoztunk!

– Aztán utána az Ambros Martín által irányított Rosztov Donnal, amelyet egy góllal győztek le. Apropó: Oftedal melyik csapatban játszik a következő szezonban?

– Oftedal marad nálunk. Rossz döntést hozott ebben a szituációban, lőtt, amikor nem kellett volna lőni. De ne felejtsük el, nagyon sokat tett azért korábban, hogy ott lehessünk a négyes döntőben! Ez egy tanulság a számomra: ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, nem rá fogom bízni a feladatot.

– Önnek pedig már nincs más feladata, mint hátradőlni, és élvezettel visszagondolni a szezonra. Mit érez, ha megteszi?

– Hatalmas boldogság ez! Olyan szintű jó érzés fog el, hogy alig tudom szavakba önteni. Nálunk nem csak a meccseken elért győzelmeknek örültünk: öröm volt minden edzés, az elvégzett munka. Nem mellesleg nagyon örülök annak is, és nagyon büszke vagyok rá, hogy mindezt pécsiként érhettem el. S amellett, hogy sikeresek voltunk, a visszajelzések alapján ugyanaz maradtam, aki voltam. Nekem ez nagyon fontos. Úgyhogy amint elindulok Pécsre, már az autóból hívom a barátokat, haverokat, hogy teniszezzünk egyet. Az első utam a PVTC-pályára vezet.

Roger Federer, Liverpool, no és persze a Veszprém

A kézilabda mellett, ahogy interjúnkból is kiderült, Danyi Gábor a teniszért rajong még (no meg a biliárdért). A szakvezető kérdésünkre elárulta, hogy ki a kedvenc játékosa – nem szerzett vele nagy meglepetést.

– Federer-fan vagyok. Amit és ahogyan csinálja, annak még a közelében sincs senki. Könnyedén, görcsösség nélkül játszik. Egy zseni.

Ha már itt van a nyakunkon a labdarúgó BL döntője, a trénertől azt is megérdeklődtük, kinek drukkol majd. Azonnal rávágta, hogy a Liverpoolnak. A német mester, Jürgen Klopp személyisége, no és a klub szellemisége nagyon közel áll hozzá.

Aztán jöhetett a férfi kézi BL, amellyel kapcsolatban borítékolhattuk volna a válaszát.

– Nagyon szorítok a Veszprémnek, ott leszek Kielben. Jó látni, hogy a csapat visszatért arra az útra, amelyen járnia kell!