Labdarúgás

2020.06.11. 10:21

Boros Ervin „Pinka” a fél életét a focipályán töltötte

Kuriózum, ahogy Boros Ervin hangosbeszélőn keresztül közvetíti a PTE-PEAC hazai labdarúgó-mérkőzéseit. 1992 óta ilyen-olyan szerepkörben szolgálja kedvenc klubját.

Horváth László

Hiába Ervin a keresztneve, arra némi túlzással nem hallgat, mindenki csak Pinkának hívja. – Amikor kisgyerek voltam, nem tudtam a szomszéd Pista bácsi nevét kiejteni, állandóan Pinkát mondtam, ami így rám ragadt – meséli a PTE-PEAC pályagondnoka és egyben szertárosa, aki a megye labdarúgásának különleges egyénisége, üde színfoltja.

Már az is egyedi, ahogy a hangosbeszélőn keresztül közvetíti a hazai meccseket. Az összeállítások beolvasásakor mindenkit a becenevén is emleget, később pedig úgy pörög a nyelve, ami szinte utánozhatatlan. Góloknál a közvetítése egy dél-amerikai szpíkert idézi, ebben a műfajban Szepesi Györgyöt tartja példaképének, de elmondása szerint tanulmányozta a brazil és argentin riporterek stílusát is. Olyan hangosan tálalja a történteket, hogy csendes szombat délelőttönként hangja még a Mecseken is hallatszik, ezt tanúsíthatja e sorok írója, aki a tüdőszanatórium alatti telkén így tudja követni az egyetemisták bajnokijainak eseményeit.

– Sokan kedvezően fogadták a közvetítésemet, hívtak máshová is szerepelni, voltam például Csurgón is vendégként szpíkerkedni, az NB III-ban. Szerencsére kevesen vannak, akiknek nem tetszik ez. Egyikük egy kaposvári drukker volt, aki még a régi PEAC-pályán, a játékvezetők négyes tornáján „megtalált”, szóváltásba keveredtünk, kisebb bunyó is kialakult. Ő lefejelt engem, ám én sem maradtam adósa, ezt az arccsontja bánta.

Pinka valaha focizott, a Vasasi Bányász jobbhátvédje volt (a serdülőben és az ifiben még védett is), az NB III. volt a legmagasabb osztály, ahol megfordult, ám a Komlói Bányászban és a Szekszárdban nem jutott szóhoz az „egyben”. 1978 és 90 között nem futballozott, egy motorbaleset miatt majdnem levágták a lábát, 11 műtétje volt. Hivatalosan 1992-ben vonult vissza, azóta különböző minőségében az egyetemista klubot szolgálja. Most éppen pályagondnokként és egyben szertárosként tevékenykedik, bár egy kicsit aggódik a jövő miatt, mert úgy tudja, hogy a PTE-PEAC fociszakosztályának a Verseny utcából még idén el kell költöznie. Ha így is lesz, azt is túléli majd, mert bírja a „gyűrődést”. Ezt az is bizonyítja, hogy még télen is rövidnadrágban közlekedik, azt gyermekkora óta március közepétől december 20-ig viseli.

– Nincs hiányérzetem, eddig szép életem volt, amelynek felét a pályán töltöttem – vallja be. – A tiszteletet és megbecsülést megkaptam, az más kérdés, hogy más a mai foci és mások a játékosok, mint régen. Részletekbe most ne menjünk bele, maradjunk annyiban, hogy a helyzet volt már jobb is. Egyébként a régi PEAC-létesítmény, a kisállomásnál jobban a szívemhez nőtt, azt inkább szerettem, mint a mostani pályánkat.

Két szakmája van

Boros Ervin 1957. június 17-én született Pécsett. Vasason járt általános iskolába, két szakmája is van, szobafestő-mázoló és vájár, de előbbiben egy percig sem dolgozott. 1992-ben a bányától ment rokkantsági nyugdíjba. Elvált, két felnőtt fia van, az egyik 30, a másik 35 éves, a fiatalabbal lakik együtt. Utóbbi a PTE-PEAC II-ben a megyei III. osztályban focizik. Az „egyetemisták” második csapata remekül szerepelt idén, a Czibulka-csoportot veretlenül vezették, mielőtt a koronavírus-járvány miatt végleg lefújták a bajnokságot. A PEAC első számú gárdája pedig a megyei élvonal negyedik helyén állt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában