A BL-sikernél is többet ér Danyi Gábornak egy régi barát dicsérete

– A járványhelyzet miatt minden hazai és nemzetközi sorozatot félbeszakítottak, ráadásul hónapokig edzéseket sem lehetett tartani. Hogy viselte ezt az időszakot?

– Természetesen nagyon nehezen – vágta rá Danyi Gábor, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője. – A sporton és a kézilabdán túlmutatott ez a helyzet. Elsősorban mindenki a családját és a szeretteit félti, de a mindennapjainkat kitöltő munka hiánya is megviseli az embert. Azt viszont már megtanultam az életben, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogadom, és megpróbálom belőle kihoznia a legjobbat. Az eddigieknél is többet videóztam és készültem, szóval próbáltam hasznosan tölteni az időt. Picit nehezítette azért a helyzetet, hogy egyébként sem vagyok egy otthonülő típus.

– De legalább mentsvárnak ott volt a Bajnokok Ligája-idény. Volt...

– Egy abszolút lesújtó és teljesen váratlan döntés volt, hogy a BL-t is lefújták. Ez a forgatókönyv nem is szerepelt az opciók között. Amiért egész évben dolgoztunk, amiért készültünk, annak most vége. Sem a hazai, sem a nemzetközi porondon nem tudtuk lezárni az idényt. Ennek ilyen kurta-furcsa vége lett, de inkább furcsa.

– Ennek szöges ellentéte volt az előző szezon, hiszen mindent megnyert, amit csak lehetett, méghozzá veretlenül. Egy ilyen év után, hogyan lehet fenntartani a motivációt?

– Számomra különlegesen fontos alapelv, hogy a talajon kell maradnom. Szerencsére van két-három ember az életemben, aki ott is tart. Bár hozzáteszem, eddig nem is nagyon kellett rám szólni. Abszolút nem gondoltam a veretlen szezon után, hogy én lennék a világ a legjobb edzője, és hogy hibátlan és csalhatatlan vagyok. Azokat a pontokat néztem, hogy hol tudunk előrelépni a csapattal, hiszen ami a 2019-ben elég volt, az 2020-ban biztosan nem lesz elég. Ha valaki egy pillanatra is elhiszi, hogy ő a legjobb, akkor csak az a kérdés, hogy mikor bukik bele.

– Pedig jó esélye van rá, hogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetségnél ön legyen a 2019-es év legjobb edzője, hiszen a Danyi Gábor név is szerepel az ötfős listán a női csapatoknál.

– Már az is óriási megtiszteltetés, hogy felmerült a nevem. Ettől függetlenül, bárhogy is végződjön a voksolás, sem határtalan örömöt, sem csalódást nem fogok érezni, hiszen nem ezek az igazi visszacsatolások az életemben. Hanem azok, amikor egy-egy edzés vagy jó periódus után látom a játékosaimon, hogy elégedettek velem, mert valami újat tudtunk csinálni, vagy amikor visszamegyek Pécsre, és egy rég nem látott barátom azt mondja, hogy ugyanaz az ember vagyok, aki 20 évvel ezelőtt voltam. Ezek a dolgok visznek engem előre.

– Egy ilyen dicséret vagy egy BL-győzelem ér többet?

– Most megfogott, de talán a dicséret.

– Nap mint nap világsztárokkal dolgozik együtt. Hogy vívta ki köztük a tiszteletet?

– Ez az igazi kihívás! Van a csapatunkban mondjuk 14 világklasszis más-más országból, kultúrából. Őket összetartani, egyfelé vinni, mindenkinek megtalálni a helyét, nem akármilyen feladat. De nagyon-nagyon élvezem!

– Ugyan Ambros Martinnal is rendkívül sikeres volt a Győr, azonban egyes vélemények szerint a spanyol szakember túlhajszolta a játékosokat. Mióta átvette a gyeplőt jóval kevesebb a fáradásos sérülés.

– Le kell szögeznem, hogy Ambros Martin egy kiváló edző, és én is a stáb tagja voltam, amikor ő irányította a Győrt. Tehát az én hibám is, hogy ennyi sérültje volt akkoriban a csapatnak. Amikor én lettem a vezetőedző, másfajta utat választottam. Nem mintha Ambros útja rossz volna, hanem azért, mert én a Danyi Gábor vagyok. Nagyobb hangsúlyt fektettem a regenerációra, az étkezésre, és nagyon-nagyon büszkén mondom, hogy úgy hoztuk le azt a veretlen évet, hogy fáradásos és túlterhelésből adódó izomsérülés vagy szalagszakadás egyetlenegy sem volt a szezon során. Ki kell emelnem, hogy ez a stábomat is dicséri, akiknek óriási érdemük van ebben.

– És ön nem lesz túlhajszolva azáltal, hogy a világ legjobb klubcsapata mellett, a női válogatott irányítását is elvállalta?

– Ha valaki azt a felkérést kapja, hogy – jelen esetben társ-szövetségikapitányként – vezesse ki hazája válogatottját az olimpiára, és agyal rajta, ott az ambícióval és a motivációval is gond van. Elek Gáborral ketten összesen nem gondolkodtunk rajta fél percet, hogy elvállaljuk-e ezt a munkát, ami a szakma csúcsát jelenti. Erre nem lehet nemet mondani.

– A karantén és a felkészülés között azért tudott kicsit lazítani is?

– Óriási dolog történt az életemben május 20-án: nagypapa lettem. Ez az érzés mindent visz. Amikor van egy kis időm, azonnal megyek Pécsre, és megpróbálok minél több időt tölteni az unokámmal. Számomra most ez jelenti a feltöltődést.

– Úgy hallottam, nemcsak a játékosait, hanem saját magát is karbantartja. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt lefutotta a Pécs–Harkány távot, majd elment egy teniszversenyre?

– Nem szeretnék kérkedni vele, de talán még meg is nyertem azt a teniszversenyt.