2021.02.17. 13:01
Csak papíron működnek, pedig a belső, lelki egyensúlyt jól szabályozza a sportág
Nem éppen a fénykorát éli a megyében az íjászat, mint versenysport. Nincs edzés, nincs verseny, nincs pálya, kevesen vannak, akik ezt a sportágat űzik. Az egyetlen pécsi szakosztály 2007-ben alakult, a PTE-PEAC keretén belül működik – de csak papíron.
Fotó: Laufer László
A sok gondot a vírusjárvány is tetézi, ami miatt nincs lehetőség a teremben gyakorolni (ott heti háromszor edzettek), de a szabadban sem, utóbbi hetente egyszer volt, vasárnap délelőtt tavasztól őszig a Verseny utcában, az egykori Matáv-pályán, már amikor nincs ott focimeccs.
Az egykori többszörös magyar bajnok, felnőtt válogatott Bulsz Ildikó (70) volt az utolsó, aki Pécsről versenyen indult, rendszeresen a szeniorok korosztályában. Ennek is két éve már, azóta abbahagyta és nincs követője. Negyvenhét esztendős versenyzői pályafutás van mögötte, most a PTE-PEAC szakosztály-elnöke. Edzői képesítése is van, korábban edzősködött is. Tervei között szerepelt, hogy tanfolyamon adja tovább a tudását, de 2019-ben egy háztartási balesetben súlyos sérüléseket szenvedett, ezért a 2020-ra meghirdetett kurzus el sem kezdődött és azóta a vírusjárvány miatt nincs is tervbe véve. Pedig jelentkező lenne rá.
Másutt vannak teremversenyek, de ezek nélkülük zajlanak. Azokat szigorú szabályok szerint rendezik meg, ezért minden szakosztály nem is lehet házigazda, meg aztán a rendezés drága, ezért nem éri meg.
Nyilván nem javít a helyzetükön, hogy állami támogatást sohasem kaptak, a tagdíjból tartották fenn magukat. A versenyeztetést az íjászok mindig is saját zsebből állták. Márpedig sokba kerül az utazási költség és a nevezési díj is, utóbbi ma már 4–5000 forint.
– Kár ezért a sportágért – sajnálkozik Bulsz, aki a pályafutása során a PTE-PEAC-on kívül a fővárosi Tipográfia SE és a Malév SC színeiben is versenyzett. Érdekesség, hogy a vége felé sokszor már egyedüli indulója volt a szenior megmérettetéseknek. –Bárhogy is alakult, nem bántam meg, hogy az íjászatot választottam. A belső, lelki egyensúlyt nagyon jól szabályozza. Amikor elkezdtem a versenyzést, akkor sem volt olyan nagy létszámú a szakosztály, de az összetartozás volt jellemző ránk, az, hogy együtt és mégis külön. Nos, most ez nincs meg. Ha újra beindulna nálunk az íjászélet és sokan jelentkeznének, akkor én már kevés lennék. Egyelőre azonban ez a veszély nem fenyeget. Az igazi talán az lenne, ha az iskolák tudnának fakultatív foglalkozásokat tartani. Ott kedvet kaphatnának a gyermekek, és jöhetnének mint versenyzők a szakosztályba.
Egyébként Bulsz két évvel ezelőtt, lapunknak azt nyilatkozta, hogy veszélyben van a PTE-PEAC szakosztálya, nagyon félt a folytatást illetően. Sajnos, ez a félelme beigazolódott.
