Paraúszás

2021.09.07. 14:36

Kiúszott magából mindent Tokióban Iván Bence

Bemutatkozhatott élete első paralimpiáján a PSN kiválósága, Iván Bence. A fiatal pécsi úszó élete egyik legnagyobb eseményén van túl, és már a párizsi ötkarikás játékok lebeg a szeme előtt.

Móga Richárd

20210720 Pécs A Hullámfürdő uszodájában készülnek az olimpiára a pécsi paraúszók. Fotó: Laufer László ll Dunántúli Napló Képen: Iván Bence paraúszó és paralimpikon és edzője Jancsik Árpád

Fotó: Laufer László

– Élete első paralimpiáján van túl. Kik azok a személyek, akikkel külön öröm volt találkozni?

– Különösebben sajnos senkivel nem találkozhattam a paralimpia ideje alatt. A korlátozások miatt nem igazán volt lehetőségünk erre. Csak az uszodába jártunk, így másik sportág versenyzőivel még csak nem is találkozhattunk. Az uszodában meg nagyjából mindenki ismert már mindenkit. De az óriási élmény marad számomra, hogy az eskütételnél találkozhattam a magyar kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányával, Ivkovics Sztojánnal.

– Mennyire okozott nehézséget, hogy reggel kellett úsznia?

– Valamennyire éreztem, hogy 7 óra az időeltolódás, és otthoni idő szerint hajnali 2 óra van, de úgy kellett készülnünk, hogy reggelente ki tudjam úszni magamból a maximumot, és úgy gondolom, hogy ez sikerült is. Ha Párizsban is ott leszek három év múlva, akkor ott majd legalább nem kell átállni egy másik időzónára, ami azért nagy előny.

– Egy hajszál kellett volna a döntőbe jutásához 200 vegyesen. Maradt önben hiányérzet?

– Azzal, ha sikerült volna megúsznom az egyéni legjobbamat, akkor is maradtam volna a kilencedik helyen. Miután kiszálltam a vízből, úgy voltam vele, hogy én most mindent megtettem, és így is egy másodpercre voltam az egyéni legjobbamtól, ami reggeli úszást tekintve nagyon jónak számít.

– Mi volt az az élmény Tokióban, amire szép emlékként fog visszatekinteni?

– Ha éppen nem az uszodában voltunk, akkor néhányan összegyűltünk egy csapatirodában a szálláson, ahol egy televízión keresztül néztük egymást, és szurkoltunk a magyar sikerekért. Nagyon felemelő volt.

– Nagyon gyorsan eltelt ez az időszak. Mennyire sikerült megélnie a paralimpia hangulatát?

– Szerintem teljes mértékben sikerült. Nagyon jó élmény volt már az, hogy a faluban laktunk. Annak már egy olyan különleges hangulata volt, amit sosem fogok elfelejteni. Az uszoda pedig varázslatos volt. Egy felejthetetlen élmény marad ez számomra, az egészen biztos.

– Tudta követni kedvenc pécsi csapatai eredményeit Tokióból?

– Szerencsére tudtam követni őket, bár voltak nehézségek. A Manchester United meccsei elég későn voltak japán idő szerint, de megtaláltam hozzájuk a megfelelő platformokat, így tudtam nézni őket élőben. A PVSK kosárlabdacsapatánál még a felkészülés zajlott, szóval nem maradtam le semmiről szerencsére. A PVSK labdarúgócsapatában pedig játszik az egyik nagyon jó barátom, Draskóczi Martin, akivel mindig megbeszéltük a mérkőzésen történteket.

– Most jön a jól megérdemelt pihenő?

– Most inkább egy újabb nagy hajtás kezdődik. Ott van az egyetem, ahol jelenleg másodéves vagyok, hétvégén a kosárlabdameccseké lesz majd a főszerep, illetve a labdarúgás is javában tart már, szóval a hétvégéken a szurkolás lesz a legnagyobb feladatom.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában