A lelki feltöltődésről szól ez az időszak Kovács Gábor számára

– A munkaváltás milyen változásokat hozott az életében?

– Hatalmasakat. Teljesen más a két munkakör, és mindkettőnek megvan a maga szépsége – mondta Kovács Gábor, a PSN Zrt. fiú-kézilabdaszakágának szakmai igazgatója. – Nyilván más stresszhatással jár a kettő. Mindkettőben rengeteg meló van, de egy felnőtt csapatnál nagyon fontos az eredmény, amihez problémák társulhatnak, ez pedig nagyon komoly mentális kimerültséget tud okozni. Az új munkámat szép feladatnak tartom. Persze más az adrenalin, amikor az ember a pálya mellett vezényel, és más, amikor az edzői stábot szakmailag koordinálja. Ezért is fontos volt számomra, hogy a napi adrenalin maradjon meg úgy, hogy legyen edzésem, ezért az U11-12-vel is foglalkozom. A feleségemtől, a családomtól és másoktól is azt a visszajelzést kaptam, hogy sokkal kisimultabb, nyugodtabb vagyok. Ezt én is érzem, és ezért is szerettem volna a váltást. Persze óriási felelősség a stábbal együtt 200 gyerekért dolgozni.

– A gyermekei is észrevették ezt a változást?

– Nagyon bízom benne, hogy igen. Most fognak olyan korba érni, amikor egyre intenzívebben kell nekik az apai jelenlét. Természetes folyamatnak érzem, hogy amíg picikék együtt vagyunk, de inkább anyások. Ez nagyon jó dolog, mert az édesanyjuk előtt le a kalappal. Nem tartom egyébként elképzelhetetlennek, hogy a PSN Zrt. sportolói lesznek. A legnagyobb fiam már sport orientált. Most ért válaszúthoz a kézilabdázás és a labdarúgás között. Inkább utóbbi felé hajlik, Cristiano Ronaldo őrült, nehéz lenne a kézi felé orientálni. A kisebbik fiam balkezes, azért őt megpróbáljuk majd a kézilabda irányába terelni. A kislányomnak valami aerobik, tánc jellegű mozgásforma lesz kézenfekvő. Persze úgy vagyunk vele, teljesen mindegy mit választ, nem akarunk olyat ráerőltetni, amiben nem érzik jól magukat.

– A karácsony egy kicsit könnyebb időszak?

– Minden évben hasonló. A pécsi Radnóti Szakképzőiskolában testnevelő tanárként dolgozom főállásban, így ilyenkor jönnek az évzárók, különböző bankettek. Lent voltunk a karácsony előtti hétvégén Magyarhertelenden a fiúkézilabda szakág összes edzőjével, és tartottunk egy kétnapos összetartást. Kiváló stáb, nagyon jó volt! Tudják otthon is, hogy ezek a lezárások időigényesek. De december 23-tól január 3-ig nincs kézilabda az életemben. Nyilván folyamatosan jár az ember agya, teljesen leállni vele nehéz, de sokkal kellemesebb, mint azon agyalni, hogyan lesznek meg a pontjaink, az eredményünk, hogyan maradhatunk bent. Szenteste édesanyáméknál voltunk, másnap a feleségem családjánál, a következő két napban pedig mi vendégeltük meg őket. Emellett a két ünnep között volt még programom.

– Akkor a lelki feltöltődésről szól ez a másfél-két hét?

– Abszolút! Nem szól másról csak a szűk és a bő családról, és azokról a barátainkról, akikkel összeszoktunk jönni.

– Mi áll önhöz közelebb, az utánpótlás nevelése vagy a felnőttek edzése?

– Ezt nem tudom elkülöníteni, mert végigjártam 10 éves koromtól a felnőttekig a legmagasabb osztályig a ranglétrát játékosként, és ezt edzőként is szerencsém volt megtenni. Egy kicsit a sorrend változott, mert ifjúsági csapattal kezdtem edzősködni játékoskoromban. Amikor az a korcsoport kiment, akkor kerültem be Danyi Gábor és a bátyám révén a sportiskolába. Onnantól pedig egy tízéves csoportot kaptam, amit felvittem magammal egészen a felnőttig, csak én ott ragadtam még plusz nyolc évet. Így magát a folyamatot láttam végig. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Amíg a gyerekek el nem érnek a serdülő korig, az egy nagyon jó nevelés, pótapaság. Amikor serdülővé válnak, az egy nagyon intenzív időszak, ott kezdődik el a szakmai munkával egy olyan folyamat, ami végigkíséri. A felnőtt sportban megtiszteltetés, hogy ha a városa mindenkori csapatát irányíthatja az ember, én rengeteget tanultam felnőtt edzőként. Mindkettőből nagyon sokat hoztam magammal, és elég fiatalon sikerült ezeket a tapasztalatokat begyűjteni minden korosztályból.

– Akkor most is ugyanúgy a szenvedély hajtja?

– Maximalista vagyok, a megelégedés mindennek a vége úgy gondolom, és nem mellesleg jó edzőktől tanulhattam a szakmát, akik szintén ezt vallották! Mindig van hova fejlődni, és kell is. Abszolút motivált vagyok benne, hogyan és mit tudunk jobbá tenni a gyerekek és a szakmai stáb számára. A folyamatosan jár az agyam, hogyan lehetne még színesebbé tenni a munkát.

– Hogyan tud kikapcsolni a hétköznapok során?

– Napi szinten az iskolában, a csapat és a szakmai munka mellett elfárad az ember, de a gyerekek otthon, a PSN-nél és az iskolában is feltöltenek. Erre inkább a hétvégék maradnak, amikor nincsenek versenyek, mérkőzések. Olyankor jó ha van egy nap, ami az enyém, annyim pedig mindig van. Szerencsére napi szinten sem az van, hogy reggel hétkor elindulok és este tízkor haza esek. Általában délutánonként, amikor a fiam hazaér az iskolából, én is otthon tudok lenni. Ez is pozitív irányba változott a munka váltással.

– Van ideje más csapatokat, sportágakat is követni?

– Az kicsit nehezebb. A fiú-kézilabdaszakág hazai meccsein mind ott vagyok, ha csak valami komoly nem jön közbe. Mindet látni is akarom. Nyilván van saját csapatom, aminek vannak saját edzései, mérkőzései. Amik a tévében mennek BL-mérkőzések, válogatott tornák, azokat látom, nyomon követem. Arra viszont már nagyon kevés időm van, hogy akár a PMFC labdarúgócsapatának, vagy a PVSK férfi-, illetve a PEAC női kosárlabdacsapatának mérkőzéseire kijárjak. Minden sportot szeretek és követek, a pécsit pláne. Abszolút képben vagyok, ki hogyan áll, hogyan alakulnak a dolgai, de személyesen megjelenni nem igazán van kapacitás. Emellett a Bayern München örök szerelem. Amikor csak tudom, nézem őket. Nagyon szeretem a kosárlabdát, a teniszt, az amerikai focit, a dartsot. Ezekkel nagyon jól ki tudok kapcsolódni, és el tudok benne mélyedni. A sportolói példaképeim, Michael Jordan és Roger Federer sem a kézilabda világából jöttek.