A lippói grundon kezdődött Bíró Ferenc karrierje

Bíró Ferenc a baranyai labdarúgás különleges figurája. Karrierje annak idején a lippói grundon kezdődött, akkor nem gondolta, hogy ilyen változatos lesz a folytatás. Bár amikor 14 évesen bemutatkozott az ottani felnőttcsapatban (és mindjárt bombagólt is szerzett szabadrúgásból), azért lehetett sejteni, hogy nem szimpla karrierről lesz majd szó. A pályafutás futballista része most már csak az öregfiúknál folytatódik, mert a megyei II-től elköszönt, ott abbahagyta.

– Ötvennyolc évesen két hete még játszottam bajnokit véméndi színekben, hatvan percig a pályán voltam. De nem jó érzés, amikor a fiatalok csak úgy elfutnak az ember mellett, na, akkor kell befejezni. És ez a pillanat most jött el. Marad az öregfiúk-bajnokság, bólyi színekben – mondja a bal lábáról elhíresült Bíró, aki büszkén meséli, hogy labdarúgóként körülbelül 530 NB-s meccse van. Legemlékezetesebb mérkőzéseként egy Nagykanizsa–Mohács összecsapást emleget, amelyet 10 ezer néző előtt rendeztek meg. De örök élmény maradt számára egy dorogi bajnoki, ahol a Mohács vendégeskedett és sikerével megbuktatta a hazaiak trénerét.

Ha már az edzőbuktatásnál tartunk, abban egyszer neki is volt része.

– Pécsváradon három hétig bírtam, néhány hangadó játékos ellenem fordult, az egyesületi vezetés melléjük állt, ilyen körülmények között nem akartam tovább csinálni. Az ellenpélda: Mohácson hat esztendőt húztam le egyhuzamban trénerként, Ausztriában is volt egy négyéves sorozatom.

Edzőként többször volt azon a ponton, hogy végleg befejezi, de aztán mindig lebeszélte magát erről. Azonban nehezen emészti meg, hogy a mai fiatalok már nem akarnak annyira focizni. Ahogy fogalmaz: régen, amikor busszal vitt ki baranyai tehetségeket ausztriai próbajátékra, mindig sok jelentkező volt. Ma már nem tudna egy személygépkocsit sem megtölteni jelentkezőkkel.

Továbbra is egyszerre két felnőtt együttest irányít, a megyei I-es Lovászhetényt és a II. osztályú Véméndet. Ám előbbi kapcsán megemlíti, hogy az idegeit megviselte, amikor ősszel többször is létszámhiányosan álltak ki, mert nem volt elég embere.

Kiváló külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, elsősorban Szerbiában és Ausztriában. Jóban van a topolyai elnökkel, Zsemberi Jánossal (szívesen látott vendégként gyakran megfordul náluk) és a Tadics családdal, amelyben Dusan, a holland Ajax és a szerb válogatott csapatkapitánya megígérte neki, hogy eljön Magyarországra és kiáll ellene egy lábteniszmeccsre. Már a tétben is megállapodtak: az egy üveg sör lesz.

Egyébként e sorok írója jó kapcsolatokat ápol Bíróval, aki azért nevetve emlékezik vissza a régmúltra, amikor még NB II-es mohácsi játékosként állítólag túl szigorúan értékeltem a teljesítményét. Ahogy mondja, akkor az osztályzatok miatt többször a pokolba kívánt. Azt válaszoltam neki, hogy valószínűleg ezzel nincs egyedül...