Úszás

2022.05.26. 12:00

Tízezrekbe mérhető tanítványai száma

Több mint negyven év alatt, gyerekek ezreit tanította meg úszni Tóvári Ferenc, aki a közelmúltban megkapta a Hajós Alfréd Aranyplakett, ami tulajdonképpen az egyetemi sport, és az egyetemi oktatásban végzett legmagasabb szintű kitüntetés.

– Nemrégiben kapta meg a Hajós Alfréd Aranyplakett. Mit jelent ez a díj Önnek?

– A kitüntetés értelmében az úszás sportágban végzett több évtizedes oktatói és edzői munkásságomért kaptam, és nagyon büszke vagyok arra, hogy az oktatói cím is szerepel benne, hiszen én alapvetően gyakorlati tárgyat oktató tanár vagyok, ugye az úszás sportágban érintve.

– Tehát inkább oktatónak tartja magát, nem pedig edzőnek?

– Alapvetően úszóoktatónak tartom magam. Edzőként Németországban értem el a legmagasabb sikereket, hiszen ott Masters Európa-bajnok, de még bajor válogatott úszóim is voltak. Emellett nemzetközi kvalifikációval rendelkezem úszásoktatásból. Itt az egyetemi uszodában is most már nagyon-nagyon régóta egy úszóoktatói csapatnak vagyok a vezetője, és a rendszert irányítom. Az utánpótlás-neveléssel foglalkozom, és amióta én hazajöttem Németországból 2001-ben, onnantól úgy döntöttem, hogy nem az edzősködés, tehát nem a versenysportban leszek, hanem az úszásoktatás tekintetében szeretnék jeleskedni, és ez sikerült is. 

Egyébként jelen vagyok az úszósportban is, hiszen a PSN Zrt. úszószakosztályának vagyok a szakmai vezetője. Ott sem akármilyen nevek vannak. Konkoly Zsófi, Kenderesi Tamás, Jászó Ádám és még sorolhatnám. Fontos, hogy nem az edzőjük vagyok, hanem inkább csak a szakmai részében próbálok segíteni, hogy ők előrébb jussanak. És ez is egy nagyon komoly és nagyon felelősségteljes munka. Az úszásoktatásban pedig jelen pillanatban a Pécsi Tudományegyetem, az úszó nemzet Kormányprogramnak a Dél-Dunántúli Régiónak a továbbképzésért felelős egyeteme, ami annyit jelent, hogy Katona Máté kollégámmal ketten a régióban felügyeljük majd az Úszó Nemzet Program elindulásakor a továbbképzéseket, edzőképzést, illetve az oktatói képzést. Ennek vagyok a dél-dunántúli vezetője még mindemellett.

– Azért nem unatkozik, az egyszer biztos.

– Szerencsére nem, így a napjaim nagy részét vagy medencében vagy vízben töltöm, de természetesen azért az egyetemi óráimra is figyelek. Pár napja például felvételiztettünk, pont az edzőszakra az úszóedzőket néztük meg a kollégámmal, és jóleső érzés volt, hogy egyre aktívabban és egyre szélesebb körben tudunk az edzőképzésbe hallgatókat bevonni.

– Egy idő után nem lehet azért megunni ezt a közeget?

– Én világéletemben azt csináltam, amit szeretek csinálni, és talán nem nagyképűség, hogy azt mondom, hogy értek is hozzá, hiszen az úszásoktatás tekintetében elég magasan kvalifikált szakembernek számítok. Minden egyes nap van valami újdonság, van valami új, akár egy új kisgyerek, akár egy új metodika, új módszer. Úgy fogom fel az oktatást, mint egy kutatás, tehát igazából próbálunk, kutatunk, keressük a megoldási utakat hozzá, és aztán a vége az lesz, hogy a gyerekek úszni fognak mindenféleképpen, és ez a legnagyobb öröm, illetve siker.

– Hogy látja a mai fiatalokat ezen a területen?

– Ebből a szempontból viszonylag nehéz helyzetben vagyok, mert sportos fiatalok között dolgozom egész nap. Legyen az gyakorlóiskolás, második osztályos kisgyerek, de lehet akár sportszakos hallgató is. Azt kell mondanom, hogy egy picit lehetnének aktívabbak, egy picit le lehetne tenni a telefont, és nem nyomkodni, úgyhogy konkrétan ugyanazokkal a problémákkal küszködnek a magyar fiatalok is, mint ami tulajdonképpen Európában is egyre szélesebb körben terjed. De mondom, nekem ebből a szempontból a motivációt, az aktivitást és az előrelépést az adja meg, hogy olyan fiatalok között dolgozom, hogy itt nem lehetek „idős”. Ezek a fiatalok olyan szakemberek kell, hogy legyenek majd, akiket mi képezünk, akik pont azt viszik tovább, hogy mozogni kell, úszni kell. Az úszás ilyen tekintetben a legklasszikusabb és a legközkedveltebb mozgásforma, hiszen nem terheli a vázrendszert, óriási jelentősége van a szívre, keringésre, és hát ugye a COVID-bezártság óta még inkább kiderült, hogy a pszichés állapot javítására is kiválóan alkalmas. És ebben a mi leendő szakembereink biztos, hogy fognak segíteni, mert ezt tanítjuk nekik.

– Azok, akik egykoron az Ön kezei alatt nevelkedtek?

– A megtanított gyermekek száma nálam ezrekben, tízezrekben mérhető visszamenőlegesen, hiszen most már több mint 40 éve tanítok úszni, és konkrétan évente olyan 400 és 600 közötti szám az, akikkel foglalkozunk. Nem egyedül, hiszen van egy úszóoktatói csapatunk, amely nagyon jól képzett fiatalokból áll, akik majd továbbviszik azt, amit én próbáltam. Egyébként igen, minden oktatóm a tanítványom is volt egyben, tehát úgy válogattam ki a tanítványaim közül azokat a fiatalokat, akik motivációban, aktivitásban, szakmaiságban tudják képviselni az úszás oktatásügyét.

– Milyen terveket szövöget még az idei évben?

– Az egyik része, hogy az a magánéleti sikerek, ami remélem, hogy az unokázással kimerül majd év végéig, illetve hát a szakmai munkában az, hogy tényleg minél több kisgyerek sajátítsa el alapszinten legalább az egy úszásnemet, illetve hogy tanuljanak meg úszni. Az is célom, hogy minél több kisgyerekkel ismertessük meg az úszás szeretetét, az úszómozgásokat, és kapjanak motivációt ahhoz, hogy továbbmenjenek. Továbbá elindultunk a tehetséggondozás kiválasztás tekintetében is egy bizonyos úton, és nagyon szeretném, hogyha ez a kis mini kis úszócsapatunk is összeállna, és össze is fog, mert most már tizenkét igazolt úszónk is van, úgyhogy elindultunk ezen az úton is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában