Egy évszázada hatalmas válságban volt a sportélet Mohácson

Az első nagy világégés, majd a szerb megszállás időszaka jelentős mértékben visszavetette a baranyai sportéletet is. Nem lehetett ez alól kivétel Mohács sem. A Mohácsi TE ugyan már 1988-ban megalakult, de sok biztató dolgot ’22-ben nem volt érdemes róla feljegyezni. Mert csupán az MTE neve létezett, de azt tartalommal képtelenek voltak megtölteni. A felvirágoztatás feladatát hatalmas munkaként jellemezték, de talán pont ennek okán, senki sem szeretett volna a dolog élére állni.

Röviden a Mohácsi Hírlap augusztus 27-én megjelent lapszámában úgy foglalta össze: se felszerelés, se tornaterem, se sporttelep nem állt rendelkezésre. Ezek hiányában valóban nagyon nehéz megszervezni a sportéletet. Ami jellemzően akkor is a labdarúgás köré épült. Annak jótékony hatásaként aztán beindulhatott volna több, más sportág is. De csupán eseti módon megrendezett találkozókról cikkeztek a sajtótudósítások. Arról nem szólt a fáma, az alkalmi összecsapásoknak hol lelték meg a helyszínét. Csak a válságról értekeztek, a legkomolyabbról, ami addig megesett velük.

Az akkor éppen községi rangban lévő Mohács esetében az egyesület – a Mohácsi TE – kérvényezte egy sporttelep megépítésének lehetőségét, támogatását. A helyi elöljárók az akkoriban még teljesen más képet mutató Deák tér környezetét tartották arra alkalmasnak. De felmerült annak aggálya, hogy azt a részt később szerették volna felparcellázni, magyarul értékesíteni. Az óvatosak pedig felhívták a figyelmet arra, egy ilyen létesítményt az ára miatt, meg az építkezés nagyságrendje okán, csak kellően megalapozott tervek mentén lehet végrehajtani. Ennek ellenére, a hitelesnek tűnő jelentések szerint, az egykori vásártér mellett állt 1923-ban a sporttelep vaskapuja, ahol az avatásra várva nemzeti színű zászló lengett.

A megnyitó előtt egy évvel Kiss Ferenc, az MTE művezetője (nyilván valami ügyvezetőféle lehetett) azzal állt elő, a legjobb helyszín szerinte a Szepessy-park lehetne. Ami elhagyott területnek számított, az egykori feljegyzések szerint „őserdei” állapotok uralkodtak ott. A felvetést a tagság fanyalogva fogadta, de kisebb idő elteltével, egyre nagyobb támogatottságra tett szert.

Olyan ideák is felmerültek, amik lehetővé tették volna a futballpálya mellett futópálya, teniszpálya, ugróhelyek kialakítását is. Télen meg korcsolyapályát képzeltek el a fantáziadús mohácsi sportrajongók. Ehhez még jelentős fakivágásokra sem lett volna szükség az időszak felmérései, helyzetjelentései szerint. Csak a korhadt törzseknek estek volna neki fűrészekkel. Az egyik sarokba meg sportházat álmodtak meg a lelkes gondolkodók. Ebből végül semmi sem lett. Illetve, a Kórház utcai pálya később épült meg.

A legjobb

Talán némi elfogultság is vegyülhetett a szerző soraiba, de mindenképpen a megye egyik legszebb létesítményeként említette a mohácsi sportpályát. Az említett jellemzés az 1923. augusztus 19-én, a Mohácsi Hírlap 2. oldalán jelent meg, a 3. hasábon. A cikk a következő lapon is folytatódott. Kétnapos „futball-versenyről” számolt be a kiadvány, a beharangozó írásában. Az első meccs végeredménye: Mohács Levente T. E.–Testvériség S.E. 0:6 (0:1). Ha valakit érdekelne, a találkozót Rozshány (utóneve ismeretlen) bíró vezette, közmegelégedésre.