Kiröhögték őket, de ők nevethettek a végén: Samarával Ferrarit is lenyomtak

Nem hagyta magát eltántorítani álmától a Dunavölgyi-Wébel duó, s a rali iránt táplált szenvedélyüknek meg is lett a jutalma: a harmadik helyért járó trófeát elhozták a Historic Rali Eb elsőkerekes kategóriájából.

• Martinnal 2023 őszén kezdtünk beszélgetni, miként tudjuk ezt a szereplést megvalósítani. Ő fiatal, ezért nem nevetett ki, ugyanis Baranya megyében, de akár még országos szinten is mondhatom, tíz hozzáértőből kilenc körberöhögött, hogy ugyan mi a csudát akarunk csinálni az eb-n kisautóval, kis költségvetésből – idézte fel a kezdeteket Dunavölgyi ifjú titánként jellemezve csapattársát. – Aztán a régi autómat vásároltam vissza, azt újítottuk fel. Réb Krisztián összehozott egy másik nagyon tehetséges sráccal, László Kevinnel, aki a KDB Motorsport vezetője, s ők tökéletes szervizhátteret adtak.

A Dunavölgyi-Wébel duónak az első versenyen az indulása se volt biztos

A nehézségek ugyanakkor még nem értek véget ezzel, s a pályák jelentette kihívások mellett egyéb küzdelmek is akadtak.

• Április közepén Csehországba, a Vltava Rallye-ra úgy mentünk, hogy a nemzetközi szerepléshez kell egy úgynevezett historic technical passport, ami tulajdonképpen a versenyautónak egy külföldi forgalmi engedélye, de ez még Franciaországban volt. Egy angol összekötőnk segítségével így félig-meddig hivatalos papír nélkül, de rajthoz tudtunk állni. A második napon egy ugratót picit merészebben vállaltunk el, és sajnos a gyorsasági végén 300-400 méterre a céltól a kerékagyunk eltört, kénytelenek voltunk kiállni, de legalább elindulhattunk – folytatta.

Jöttek a sikerek

Ezt követően viszont már jöttek a sikerek, Spanyolországból is díjakkal tértek haza.

• Ez már sokkal izgalmasabb és élvezetesebb volt. Itt fordult elő az, hogy nekünk csak kínai esőgumink volt, ami nem homológ az FIA-nál, ugyanis csak a Pirellit és a Hankookot fogadják el, ezért aztán majdnem megóvtak bennünket az angolok. Ami annak volt köszönhető, hogy az 1600 köbcenti alatti kategóriában támadási pozícióban voltunk a dobogós helyig. Itt vettük először észre azt, hogy egy picit már tartanak tőlünk azok, akik szinte megélhetési szinten versenyeznek – tette hozzá.

A Mecsek Rallye nem úgy sikerült, ahogy szerették volna

A Mecsek Rallye-ra nagyon készültek, történelmet írhattak volna egy dobogós hellyel, de a verseny kétharmadánál fel kellett adniuk technikai hiba miatt. Ez, illetve a cseh kiesés akadályozta meg őket abban, hogy összesítésben ennél is jobb helyezésért mehessenek. 

Ausztriából, a Weiss Rallyról is serleggel jöttek vissza, egy kategória ezüsttel. Finnországba viszont a távolság és a költségek miatt nem tudtak elutazni. Az Elba Rally-ról, illetve a Sanremo Rallyról aztán ismételten egy-egy trófeával jöttek el. 

• Amíg a spanyol versenyen egy picit taktikázhattunk már a verseny végén, addig Ausztriában, illetve Olaszországban mind a két futamon nagyon-nagyon keményen kellett nyomni, mert mások is szerették volna ezeket a pozíciókat megszerezni. Az olasz versenyen viszont eldőlt, hogy az utolsó Európa-bajnoki futamot Görögországban már nem kell teljesítenünk, ugyanis előrébb már nem léphetünk, de hátrébb se csúszhattunk az elsőkerkes kategóriában, az 1600 köbcentisek között a negyedik helyen végeztünk. Azért vagyok erre kifejezetten büszke, mert Baranya megyében, rali szakágban információim szerint még nem volt olyan, aki évvégi eredményt hozott volna az Eb-ről, így egy picit az országot és Pécset is sikerült feltenni az Európa-bajnokság térképére – jelentette ki.

Samara kontra Ferrari

Persze nem csak a gyönyörű tájban gyönyörködhetett a páros, egzotikus autók is feltűntek a mezőnyben, így például egy Ferrarival is összemérhették a tempójukat, s gyorsabbnak bizonyultak. Mégis a megköttetett sportbarátságok fontosságát hangsúlyozták.

• Két verseny vetekszik egymással – kezdte arra a kérdésre Wébel, hogy számára melyik volt a legkülönlegesebb verseny. – Elba egy sziget, ami igazán kivételessé tette a helyszínt, a másik pedig Spanyolország. Spanyolországnak az északi részén voltunk, ott fogadtattak minket szerintem a legkedvesebben, ott részesültünk a legkedvesebb fogadtatásban. Talán a spanyol versenyt emelném ki inkább.

Spanyolországban is azért akadtak nehézségek

• Spanyolországban a második napon nekem olyan honvágyam volt, mint 7-8 évesen a Balatonfenyvesi úttörőtáborban utoljára – vette át a szót Dunavölgyi. – Nem hallasz magyar szót, idegen vagy, azt se tudod, pontosan hol, semmit nem látsz rendesen, nem tudsz bemenni egy étterembe. Bárhova mentünk, ott az étterem rendesen ki volt táblázva Spanyolországban az étterem, az úgy néz ki, mint nálunk a dohánybolt. Egy ilyen csiszolt üveg van gyakorlatilag, nincs kirakat, nem látsz be, nincs semmi felirat. Egy ilyen helyre bementünk, Martin jól beszél angolul, ott a tulajdonos felesége beszélt csak angolul. Szerettek volna segíteni nyilvánvalóan, a végén hamburgert tudtunk rendelni. Végül kaptunk egyet-egyet dupla hússal, dupla sajttal, tojással, meg amit el tudsz képzelni, minden volt benne. Tehát voltak ilyen pici nehézségek is. Amikor elmész külföldre, hiába beszélsz nyelvet, nem biztos, hogy ott is beszélik azt, és nagyon-nagyon-nagyon el lehet veszni. Annyira más minden, de a végén aztán odáig sikerült az akcentusunkat fejleszteni, hogy egy élelmiszerboltban az eladó már fel sem nézett a telefonjából, amikor köszöntünk. Gyorsan akklimatizálódtunk, de sok ilyen kis apró nehézség van, amikor így elveszel. 

Jövőre egy „icike-picikét” visszalépnek, és a Közép-Európai Zóna Kupában (CEZ) versenyeznek majd.