Lukács Gergely: Csak akkor veszítünk, ha nem tanulunk a vereségből

Április közepén magyar férfi vízilabda-válogatott 14–14 után ötméteresekkel legyőzte a világbajnok horvát csapatot, s így bronzéremmel térhetett haza a világkupa podgoricai szuperdöntőjét követően. Varga Zsolt szövetségi kapitány munkáját pedig Lukács Gergely, a PSN Zrt. - Pécsi Sportiskola szakosztályának szakmai vezetője is segítette.

– Azt azért tudni kell, hogy ez egy nagyon megfiatalított válogatott volt, tényleg rengeteg fiatal sráccal jutottunk el erre a szintre – fogalmazott podcastünkben a pécsi szakember. – Egy hosszú távú koncepció első lépései voltak ezek. Egy évvel ezelőtt a zágrábi Európa-bajnokságon kezdtük el építeni ezt. Ennek a folyamatnak volt ez a világkupa a második lépcsőfoka.

A bronzmeccs végkimenetléből is látszik, hogy a magyar keretnek nem volt könnyű dolga, különösen a görögök elleni elődöntős vereséget követően.

– A görög meccs azért volt nehéz, mert egy nagyon jó hullámról jött ez a fiatal csapat – ment bele a részletekbe. – Januárban volt a világkupa selejtezője, ott is nagyon szép eredményeket értek el, és nagyon-nagyon jól játszottak a srácok. Ott az utolsó, spanyolok elleni meccs nem sikerült annyira jól, de előtte nagyon magabiztosak voltunk. Ne felejtsük el, mi ott tíz góllal megvertük ezt a görög válogatottat. Persze utána Zsolt is nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy azért az nem volt reális. Tipikusan az a meccs volt, amikor nekünk minden bejött, a görög csapatnak meg semmi. Kicsit ilyen visszavágó volt ez az elődöntő, ahol nagyon sokáig fej-fej mellett voltak a csapatok. Elég volt egy 3-4 perces kihagyás a harmadik negyedben, amikor a görögök elléptek három vagy négy góllal, és ők vannak annyira rutinosak, hogy ezt meg is tartották.  

Az a mérkőzés 18–14-gyel zárult, de a magyar együttesnek már másnap ismét medencébe kellett ugrania, így kulcsfontosságú volt, hogyan reagálnak arra a csalódottságra, hogy nem folytathatják az aranyért.

– A mérkőzés után Zsolt is azt hangsúlyozta, hogy mindenből tanulni kell – árulta el Lukács. – Azért indultunk el, és azért vettünk részt egy ilyen fiatal csapattal, mert ahogy a sikerből is építkezik az ember, úgy a kudarcokból is ezt kell tennie. Azt szoktam mondani a pécsi játékosoknak, hogy egy-egy mérkőzésen vagy győzünk vagy tanulunk, csak akkor veszítünk, ha nem tanulunk a vereségből. Ez kicsiben is így néz ki, de azt gondolom, hogy nagyban, válogatott szinten is ez volt a nagyon fontos, illetve az, hogy a csapat milyen reakciót ad erre a görög mérkőzésre. A stábbal való megbeszélés után Manhercz Krisztián csapatkapitány vezetésével a játékosok külön is elmentek, átbeszélték a történéseket.

Aztán amikor kiderült, hogy a horvátok ellen kell folytatni, jött a lázas munka a stábtagok számára.

– Ilyenkor éjszakai videózás van. Ezt úgy kell elképzelni, hogy este fél 10-10 körül derült ki, kivel játszunk, hogy a horvát válogatott következik. A friss videofelvételeket olyan fél 11 fele kaptuk meg. Akkor be a szobákba, a stábból mindenkinek megvolt a feladata, ki mit néz, mit elemez. Még az éjszaka folyamán átmentünk Zsolthoz, megmutattuk neki, mi miket látunk. Ő ebből leszűrte azt, amit fontosnak gondolt, és másnap egy félórás videózás alatt átadta az igazán fontos dolgokat a csapatnak is – adott betekintést Lukács a kulisszák mögé.

Összességében persze talán most nem is az érem a legértékesebb dolog, amit a játékosok szereztek, hanem az a tapasztalat, hogy egy ilyen versenyen egyik napról a másikra miként kell visszajönni egy vereségből.

– Ez fejleszti a játékos karakterét, hogyan fog reagálni, és ki lesz motiváltabb attól, hogy bronzérmet szerezzen. Az azért látszott a bronzmeccsen, hogy itt mindkét csapat extra motiváltan játszott. A horvát válogatott is nagyon keményen beleállt a mérkőzésbe, és nagyon-nagyon felszívta magát, de szerencsére a mi játékosaink is. Örültünk, hogy sikerült ezt a mérkőzést megnyerni, bronzéremmel jöttünk haza, de emellett rengeteg tapasztalattal szolgált ez a világesemény – fejtette ki. – Remélem, mindenki számára nagyon jó kis plusz motivációt tud adni, hogy azért mégiscsak éremmel tértünk haza, mert azért ez nagy különbség, hogy harmadik leszel vagy negyedik a végén, de még ennél is fontosabb, hogy nagyon masszív volt a csapat, és nem egészen 24 órán belül egy vereség után ilyen játékra volt képes.

Lukács Gergely arról, hogyan dőlt meg egy általánosnak vélt igazság a vízilabdában, a szenzációs Ambrus Tamás Emléktornáról, családról, és a pécsi vízilabdázás helyzetéről is megosztotta velünk gondolatait az itt meghallgatható podcastben: