Eltűnt az ellenfél: veretlenül jutott az NB I.-be a Pécs

Kurtán, furcsán ért véget a Pécsi Spartacus számára az 1994/1995-ös NB II.-es női asztalitenisz idény. Az utolsó előtti fordulóban az élvonal B-csoportjába jutás lett volna a tét a Horváth Eszter játékosedző, Mausz, Bokor, Tóth, Rajfai és Pálmai alkotta gárdának, azonban a sorsdöntő összecsapáskor nem léphettek az asztalok mögé. Eltűnt

Már az idényt is azzal a szándékkal kezdte meg a csupa helyi játékosból álló együttes, hogy feljut az NB I. B-be. Az év közben pedig egyetlen csapat szerepelt olyan jól, hogy esélye volt beleköpni a pécsiek levesébe: a fővárosi ERDÉRT SE. Ugyanakkor már az ősszel is bizonyította a Szpari, hogy képes felülmúlni legnagyobb riválisát, hiszen Budapesten 10–5-ös diadalt aratott. Éppen ezért a hazai visszavágót is magabiztosan várhatta.

Sokan gondolhatnánk, hogy mindezeket követően a konkurens együttest fűtötte a reváns vágya, s úgy akart Pécsről távozni 1995 áprilisában, hogy bebiztosította saját osztályváltását. A találkozót azonban soha nem játszották le.

Eltűnt az ERDÉRT SE a sorsdöntő meccs előtt

„Eltűnt az ellenfél” – hozta le hasábjain akkor a Dunántúli Napló, s híréből kiderül, hogy a Spartacus sportolói égtek a vágytól, hogy játszanak, hiszen a kötelező fél óra helyett másfelet vártak riválisuk megérkezésére. Mivel a fővárosi egylet semmilyen formában nem jelezte, hogy nem jön el a meccsre, így a zöldasztal mellett dőlt el a feljutás sorsa: 10–0-ás játszmaaránnyal a pécsiek kapták meg az elmaradt mérkőzés két pontját.

A pécsiek az utolsó meccsüket is megnyerték, Zalaegerszegen arattak 10–4-es sikert, így veretlenül nyerték meg a bajnokságot. A hatból öten már dolgoztak, Bokor az egyetem mellett járt edzésre, illetve a mérkőzésekre. Az együttes húzóembere Mausz volt, aki a második ligában lejátszott 50 meccséből csak egyet veszített el. A Pécsi Spartacus tíz év után jutott vissza az NB I.-be.