Harc a futball lelkéért: Kozármislenyben nem veszhet el a foci szépsége

– Számítottak arra, hogy fenn tudják tartani az eredményességet úgy, hogy az ellenfelek is felismerték, milyen játékerőt képviselnek? – tettük fel a kérdést Gajág Gergőnek.

– Egy teljesen új csapatot kellett építeni nyáron. Sokan elmentek a tavalyi keretből, illetve Pinezits Máté személyében kaptunk egy lendületes, szakmailag nagyon felkészült edzőt, egy nagyon jó embert. A szezon előtt az elsődleges célunk az volt, hogy megőrizzük az NB II.-es tagságunkat, és Máté is mindig azt mondta, folyamatba gondolkodjunk. Én egy térdsérülésből jöttem vissza az elején, nem is tudtam még a csapattal edzeni, testközelből így nem tapasztaltam, hogy Máté milyen jellegű edzéseket állít össze, de a többieken már akkor láttam, hogy hisznek abban, amit játszatni akar velünk. Az ő személyében jött egy olyan szakember, emberileg is egy olyan edző, akivel könnyen lehet dolgozni, így egyszerűen meg tudta valósítani velünk az elképzeléseit.

– Hogyan sikerült összehozni a közönségcsalogató focit az eredményességgel?

– Az első évünkben is, az osztályhoz képest, próbáltunk jó, szép, szórakoztató focit játszani, de sokáig nem jöttek az eredmények. Viszont már abból is rengeteget tanult a csapat, a mag. Ehhez csatlakoztak a következő két évben olyan játékosok, akikkel igenis lehet focizni, szeretik, hogy mi játszani akarunk. Szerintem ez a kulcsa, hogy az érkezők szeressenek dolgozni, játszani, és élvezzék ezt a játékstílust, filozófiát, amiben hiszünk.

– Akkor érdemes ezt az utat követni.

– Örülök, hogy részese lehetek annak, hogy kicsit átalakítjuk az NB II. megítélését. Mindig arról beszéltek, hogy ez egy fizikális liga, csak hosszú labdákkal játszanak a csapatok és hasonló. Ezt a sztereotípiát egy picit meg tudtuk bontani, és úgy látom, egyre több csapat próbál meg játszani. 

– Akkor ez a titkuk?

– Ezt sokan kérdezik az elmúlt két évben. Szerintem nagy titok nincsen. Van egy jó öltöző, van jó pár játékos, aki már régóta itt van. Ez a klubvezetés érdeme, hogy jó embereket, játékosokat hagytak bent az öltözőben, és akik jöttek a mag mellé, azok szinte kivétel nélkül be tudtak állni a sorba. Nem egyszerű edzésfeltételek mellett tudunk ilyen szezont futni, vagy szezonokat, de soha nincs nyavalygás ezzel kapcsolatban, mindenki teszi a dolgát. Mellette pedig ott van Máté, az ő szakmai kvalitása, és nem mellékesen egy nagyon jó stáb veszi körül. Az sem klisé, itt tényleg egy család van. Mindenki ismer mindenkit, mindenki szorít a másikért, és mindenki, ha kell, tűzbe teszi a másikért a kezét. Úgyhogy sok apró pici szelete van annak, hogy így tud működni ez a mislenyi közeg vagy a klub.

– Említette a sérülést. Hogyan élte meg ezt az időszakot?

– Egy ilyen súlyosabb sérülést mindenki nehezen él meg. Talán az én esetem annyival volt egy kicsit nehezebb, hogy úgy nézett ki, nem kell műteni, hanem alternatív módon végig tudom csinálni a rehabot. Aztán amikor már majdnem a végére értem, derült ki, hogy mégis műtétre van szükség, úgyhogy kezdhettem elölről az egészet. Hála Istennek a sérüléseimből mindig jól tudtam visszajönni, jól reagáltam ezekre. Ebben most nagy szerepet játszott Máté is, aki végig biztosított arról, hogy bízik bennem, és nyugalomra intett, de az öltöző, a szurkolók is rengeteget adtak. Bármikor, ha találkoztam velük, éreztették velem, hogy nagyon visszavárnak. Ez rengeteg erőt adott, ahogy a család, a barátok is. Ezek az impulzusok lendítik át ilyenkor az embert a nehezebb időszakokon. Volt egy remek gyógytornászom is, Szabó Dóri, akinek sokat köszönhetek.

– Az elmúlt fordulóban 2–0-ról fordítottak a Gyirmót ellen, de hátrányban sem engedtek a meghatározó stílusukból. A saját játékukba vetett hit hozta a fordulatot?

– Máté is azt mondta a félidőben, maradjunk meg a játékunknál, csak azért is csináljunk egy olyan félidőt, amire mi igazából képesek vagyunk, majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Szerencsére szép gólokkal és győzelemmel párosult ez a felfogás. Sokszor mondta szezon közben is, hogy mentálisan erősek vagyunk, és picit rágjuk is ezt meg, ne csak bemenjen az egyik fülünkön, a másikon meg ki. Emlékezzünk, mert egy csomó olyan mérkőzés van mögöttünk, amiből lehet erőt meríteni. Ha hiszünk abban, amit csinálunk, és konzekvensen tesszük a dolgunkat, az úgyis mindig meghozza az eredményét.

– A tökéletes lezárása az idénynek, hogy két rendkívül jól teljesítő baranyai együttes csap össze?

– Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok a Szentlőrincnek, mert kiváló szezont futott. Senki nem gondolta az idény elején, hogy ez a két csapat a végén a negyedik-ötödik helyért fog harcolni. Ez számomra külön öröm, főleg így, baranyaiként, hogy két ilyen csapata van a vármegyének. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert nagyon-nagyon játszanék, de öt sárgás vagyok sajnos. Remélem, a pálya széléről tudom majd segíteni a csapatot. Biztos, hogy egy remek hangulatú meccs lesz, és rengetegen lesznek kint. Ez egy igazi vármegyei ünnep lesz, nem is lehet máshogy felfogni. Egy kimondottan jó találkozót látunk majd, izgalmas lesz!