A PEAC gólkirálynője megtalálta Pécsen az egyensúlyt

Pazar idényt futott a PTE PEAC-SIPO a női kézilabdacsapata az NB II. E-csoportjában, majd az F-fel összevont felsőházban, hiszen egyetlen egy pontot sem veszített el az év során, így az együttes egy év után visszatérhet az NB I. B-be. A gárda egyik kiemelkedő alakja volt Kovács Lilla, aki 18 találkozón 103 gólt szerzett, amiből 32 született hétméteresből. Ezzel az egyetemiek házi gólkirálynője lett.

– Tiszta lappal indítottunk az NB II.-ben, mert ugye volt edzőváltás, illetve a csapat magja ugyan megmaradt, azért a keret is átalakult – kezdte érdeklődésünkre Kovács utalva arra, hogy Papp Lászlótól Székely Kata vette át nyáron az irányítást. – Úgy mentünk neki a bajnokságnak, hogy fel szeretnénk jutni. Így is edzettünk, készültünk. Tényleg, a Kata is nagyon komolyan vette mind az edzéseket, mind a meccseket. Tudtuk, ha egy gyengébb csapathoz vagy egy fiatalabb együtteshez utazunk, akkor is fel kell készülnünk, ugyanúgy beletettünk mindent a játékba. Senkit nem vettünk félvállról, ez segített hozzá minket a győzelemhez.

Az együttes játékosainak jelentős százaléka 2001 és 2006 között született, így természetesen nagyon jó egységet alkottak a lányok.  

–  Nagyon jó volt, hogy így hasonló korú játékosokból állt a csapat. Sokat jelent, hogy mindenki egyetemre jár és közös a cél – folytatta. – A tanulásban is motivál, hogy a szakon nem csak én vagyok, aki versenyszerűen sportol, hanem van egy szaktársam, aki szintén kézizik. Ő is tudja, hogy milyen ez, hogy nehezebb kicsit, mint a többieknek. 

Persze az edzéseket, mérkőzéseket, főleg, ha azok valamiért hétköznapra esnek, nem egyszerű összeegyeztetni az iskolával. Megtalálni benne azt a harmóniát, amiben mindkét helyen folyamatosan a maximumot tudja nyújtani az ember.

– Szerencsére nálunk ez egyensúlyban van. Vannak olyan tanáraim is, akik megértőek ebből a szempontból. Kikértem erre az évre az egyéni tanrendet, mert még az elsőben úgy gondoltam, nem kell. Próbálom úgy teljesíteni az iskolát, ahogyan a többiek, semmilyen könnyítéssel. Nekünk már az segítség, hogy a hiányzásainkat nem veszik úgy figyelembe, de igazából ezt se használom ki, mert ha nem vagyok ott, akkor lemaradok. Az inkább negatív lenne, szóval ezzel nem élek vissza. A legnagyobb problémám, hogy magasak a saját elvárásaim magammal szemben. Úgy dolgozom, hogy a kéziben és az iskolában is mindig azt tudjam nyújtani, amit szeretnék. Néha nagyon nehéz mind a kettőt összehozni. Ha a kézire fókuszálok jobban, akkor az a suliban meglátszik, ha fordítva, akkor megjön, hogy nem tudok menni, vagy nagyon kevés alvással esek be edzésre. Persze a Katának nem is kell mondani, ha nehéz napunk, hetünk van, látszik a fejünkön, és akkor azonnal úgy alakítja a munkát – részletezte.

Kovács Lilla a sporton kívüli életét is tudatosan építi

Lilla építészmérnöknek tanul a PTE-n, ami megkívánja a figyelmet.

–  Kicsit speciálisabbnak mondanám ezt szakot, mert az elméleti órák is fontosak, meg a gyakorlati is, és nagyon időigényesek a feladatok, projektek, amiket csinálunk – árulta el amellett, hogy amikor egyetemet választott, akkor azt is felmérte, hol tudja a kézilabdát is mellette megfelelő környezetben űzni. Most pedig az élvonalból érkező megkeresést is visszautasított, hogy a tanulmányairól ne kerüljön le a fókusz.

A pécsi lányok már nagyon várják, hogy kezdődjön a következő év, és igazi kihívásokkal találják szembe magukat, s most Lilla is úgy érzi, az elmúlt évek tapasztalataival helytállnak majd a magasabb osztályban.

– Nagyon szép eredményeket tudunk elérni, szerintem a középmezőnyben végezhetünk, vagy akár feljebb is. Nagyon sokat fejlődtünk. Itt Pécsen már a legelső évemben észrevettem, hogy mennyit léptünk előre, de ez az év így tényleg extra volt. A meccsek könnyebbek voltak, az nem adott annyit, mint az NB I. B-ben, de szerintem Kata és Szergej (Tolsztih Szergej másodedző – a szerk.) miatt nem tört meg a fejlődésünk – jelentette ki.