Megosztotta miért boldog az ismert baranyai edző

Hosszú ideje a szakmában dolgozik, jelenleg a Kozármisleny U19-es csapatát vezeti, de még mindig képzi magát Takács Ferenc.

Ötödik helyen álltok jelenleg 3 mérkőzéssel a bajnokság vége előtt, mennyire vagy elégedett ezzel a pozícióval, mennyire felel meg az előzetes elvárásaidnak?

– A szezon előtt az első három hely egyikét tűztem ki célul. Félévkor másodikak voltunk a Siófokiak mögött, több oka van, hogy ezt a helyezést nem tudtuk tartani, de a negyedik pozíció még meglehet, mivel egy meccsel kevesebbet játszottunk, mint a Baja. Az csak rajtunk áll a továbbiakban.

Ha jól tudom több kulcsjátékosodra sem számíthattál úgy az év második felében, mint tervezted, ez az okok között lehet?

– Ez így van. Két fontos játékosom Villányba igazolt kölcsönbe, mint a kapusom és csapatkapitányom Bedő Domonkos, vagy a támadóm Óbert Olivér. Az ő kiválásukkal alaposan meg kellett változtatni a taktikát. Kapusposzton tudtuk pótolni a Bedőt, viszont Óbert góljai hiányoztak a szezon második felében. Az egyik középpályásomból kellett csatárt faragni szezon közben. Ez működött is, de azért az eredményességünkön meglátszott. Nálunk elsősorban játékos és nem csapatfejlesztés van, ilyen tekintetben, az fontosabb utánpótlás szinten, hogy olyan játékosokat képezzünk, akik a jövőben majd a felnőtt bajnokságokban is megállják a helyüket. Ez ugyan kicsit nehezíti a csapat motiválását, de büszke vagyok a játékosaimra.

Mit gondolsz, kik jöhetnek szóba a játékosaid közül pár éven beül a felnőttek között?

– Az Acsádi Ábel mindenképp. Ő jelenleg is heti 2 alkalommal a felnőtt csapattal edz és háromszor már leülhetett a kispadra is az NB II-ben. De ha a Bedő és az Óbert visszajönnek egy évre, ők is odaérhetnek, rajtuk kívül még a Jakab Adriánt említeném meg. Szerintem több olyan focistával is dolgozom,  akinek megvan a képessége a felnőttek között is helytállni, de azért sokat is kell melózni és alázatosnak lenni. Van egy tehetségprogramunk is, ahol többek között a Pinezits Máté tart egyéni foglalkozásokat a fiataloknak. Ezek fontosak nálunk, mert Kozármislenyben a felfelé áramlás a cél. Ahogy az én csapatomban sokan voltak U17-es korú játékosok, akik adott esetben visszajátszottak, úgy szerintem ez lenne a követhető út még egy lépcsővel feljebb. De ebben fontos a mentális felkészítés is, amiben sok új tapasztalatot szereztem az edzői képzésen, amit jelenleg csinálok.

Úgy érzed ott tudtál még olyat elsajátítani, ami hozzáadhat a munkádhoz?

– Természetesen! Szakmailag sok dologra rávilágítottak, amit lehet másképp is csinálni. Nagyon jó oktatóink voltak, akiktől sokat lehetett tanulni pedagógiailag és pszichológiailag is.

Több csapatot is irányítottál korábban edzői pályafutásod során, miben más Kozármislenyben, mint korábban?

– Teljesen más. Megye I-es és Megye II-es csapatokat irányítottam korábban, harcoltunk feljutásért is, de teljesen más az amatőr futball. Az utánpótlás, a felnőtt csapat és az egész klubnak a kohéziója ég és föld. Háromszor keresett meg annak idején engem a Kozármisleny és nagyon boldog vagyok, hogy harmadjára beadtam a derekam. Látszik, hogy ez egy komoly klub. Itt ráadásul minden családias, mindenki segít mindenkinek egészen az U7-es csapattól a felnőttig. Én is kifejezetten sokat köszönhetek Kovács Zoltán szekcióvezetőnek a munkámban, de a Pinezits Mátéval is napi szintű a kommunikációm és folyamatosan figyelni a játékosaim, hogy kit lehetne kipróbálni a felnőttek között.