100 éves lenne a baranyai futball ikonja

Meggyes Lajos 1925. június 22-én született Pécsen, még Müller Lajos néven, melyet később magyarosított. Fiatal korában igazi mindenesként kezdte pályafutását. Már iskolás korában kiemelkedett több sportban. Egy apróhirdetésre jelentkezés folyamán 13 évesen csatlakozott a PVSK labdarúgócsapatához, mellyel párhuzamosan úgy tűnt, hogy kosárlabdázóként is nagy potenciál rejlik benne. Meggyesnek élete során többször kellett komoly életutakra kiható döntéseket hoznia. Ilyen volt, amikor a labdarúgást választotta a kosár, vagy az éneklés helyett. Utóbbi döntéshelyzet úgy született meg, hogy választania kellett Lehár Ferenc: A mosoly országa operettje, és a Pécs válogatott–Szabadka mérkőzésen való szereplés között. 

Meggyes a labdarúgást választotta. 17 szép évet töltött el a pályán a Vasút színeiben, olyan labdarúgókkal is egy ligában, mint például Puskás Ferenc, vagy Szusza Ferenc. 527 alkalommal húzhatta magára a fekete-fehér színű csapat mezét, és volt idő, hogy a legjobb baranyai védekező játékosok között tartották számon.

29 évesen kellett visszavonulnia a focitól egy Újpest elleni súlyos sérülés miatt. Kezdetben rosszul érintette a sérülés, de képes volt tovább lépni rajta, melyet követően a Pécsi Gépipari Technikumban vállalt tanári állást, s mellette kezdetben csak mellékesen belekezdett az edzői hivatásba is. 
Meggyes Lajos 37 éven át edzősködött Baranyában. Első csapata a Villány volt, de szép sikereket ért el a PVSK-val, a Moháccsal és a Pécsi Dózsával is. Legnagyobb eredményeit a Komlói Bányász gárdájával érte el, amelyet fel tudott juttatni az NB II-be. Utolsó együttese, amit irányított a Bicsérd volt, ahol 1992-ben fejezte be az edzősködést.  

A korábbi játékos, és szakvezető nagy tiszteletnek örvendett, mind játékosai, mint kollégái körében. Elveihez mindig ragaszkodott a tréner, aki azt vallotta, hogy csak három évet marad egy csapatnál, mert utána, már nem tudna újat mondani számukra. Fontos volt számára a hűség, játékosként, noha voltak ajánlatai országszerte, sosem hagyta el a PVSK-t, edzőként pedig Baranyát.

Fia úgy fogalmazott, hogy édesapja Baranyában akart naggyá válni, és terjeszteni a régi idők focijának elveit. 1997-ben a PVSK tiszteletbeli tagjaként aranygyűrű kitüntetést kapott, és 2014-ben bekövetkezett haláláig gyakorta kijárt a Pécsi csapat mérkőzéseire.

Meggyes Lajos a PVSK ikon fiának gondolatai 

A játékosságáról sajnos én már csak olvasni tudtam, mivel 5 éves voltam, amikor súlyosan megsérült, így játszani nem igen láthattam. Mikor már edzősködött, kijártam rendszeresen a mérkőzéseire, sokszor vidékre is. Én mindig drukkoltam édesapámnak, büszke voltam rá, és azokra, amiket elért. Nekem egész életem során három kedvenc csapatom volt: a Budapest Honvéd, a Pécsi Dózsa, és a harmadik volt a változó, mert mindig annak a klubnak drukkoltam még, ahol édesapám éppen edzősködött.