Idős hős

2018.07.23. 17:30

Túl a kilencvenen is visszatérne

A többszörös magyar bajnok triatlonos egyelőre még lábadozik, azonban bízik benne, hogy nemsokára újra versenyezhet.

Horváth L.

Fleinig László eltökélt. A többszörös magyar bajnok triatlonos márciusban töltötte be a kilencvenet, mégis folytatni akarja sportolói pályafutását. Egyelőre azonban még bottal jár, a járás is nehezére esik, de nagyon bízik abban, hogy őszre összeszedi magát és megint sportolhat.

Tavaly tavasszal kisebb szívműtéten esett át, az operáció előtt azt mondták neki az orvosok, hogy egy-két óra múlva már hazamehet. Ehhez képest több mint egy hónapig bent tartották, azóta pedig nélkülöznie kell a sportolást. Nem tud futni, úszni, biciklizni, márpedig a triatlonozáshoz ezekre szükség van.

– Tavaly március óta nem versenyzek, pedig már nagyon hiányzik – mondja. – Azt tervezem, hogy még idén visszatérek. Ha szerencsém van, már ősszel sor kerülhet rá. Amúgy jól érzem magam, de meg kell erősödnöm. Életemben egyszer már átéltem egy újrakezdést, tizenhárom éve agyi infarktusom volt, azután több mint két esztendőt kellett kihagynom. Most az jelenti az edzést, hogy bottal sántikálok a futópályán a Mandulásban.

Elmondása szerint eddig hatszáznál több versenyen állt rajthoz, a legkisebbektől egészen a szenior világbajnokságig. Azt állítja, hogy ő az egyetlen kilencvenen felüli triatlonozó Magyarországon. Eddig mindenféle támogatás nélkül sportolt, a család és a barátok segítették anyagilag. Egykoron tornázott, majd kipróbálta az ökölvívást is. Aztán húsz év kihagyás jött, ezalatt sofőrködött, főállásban teherautót és személygépkocsit vezetett. Negyven volt, amikor újra kedvet kapott a sportoláshoz. Sok érmet nyert úszásban is, a pécsi szenior klub versenyzőjeként. Volt olyan év, hogy tízszer állt dobogóra a színeikben, azonban néhány éve már nem versenyez náluk.

– Néhányan azt mondják, hogy könnyű úgy nyerni, ha csak én vagyok az egyetlen induló a kategóriámban – jegyzi meg. – De arról nem én tehetek, hogy alattam két-három korcsoport is teljesen üres. Ha megszorított volna valaki, úgy érzem, még jobb eredményeket érhettem volna el. Egyébként nagy az akaraterőm, ezért is reménykedem az újbóli visszatérésben. Az agyi infarktust követően eleinte járókeretet használtam, majd amikor felültem a biciklire, az eldőlt velem együtt. Mégis tudtam folytatni. Ebben bízom most is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában