Hírek

2005.02.17. 07:33

Nem csak a halott menthet életet

Több mint ezren várnak hazánkban veseátültetésre, de csak évi háromszázra futja. Sokaknak sürgősen új májra, hasnyálmirigyre, tüdőre vagy szívre volna szükségük, de mire a műtőbe kerülnének, már késő.

Kozma Ferenc

[caption id="" align="alignleft" width="241"] A kórházakban dolgozó orvoscsoportok folyamatos győzködésével igyekeznek elérni, hogy adott esetben gondoljanak a a szervátültetésre várókra
[/caption]A balesetben elhunyt a szerveivel életet menthet. Máját, szívét, tüdejét, veséjét megkaphatja más. Az élet furcsa fintoraként sokan egy ilyen „balesetre várnak” abban a reményben, hogy megcsörren a telefon, és a kórházból értesítik őket: esélyt kaphatnak az életre. De vajon ki dönti el azt, hogy az agyhalált szenvedett szervei felhasználhatók? Milyen vizsgálatok és adminisztráció után, ki vállalja a szakszerű szervkinyerést és -továbbítást? Milyen orvoscsoportok állnak készenlétben, hogy a műtét elvégezhető legyen?

Nos, a meglehetősen bonyolult szervezési feladatot néhány éve az erre a célra alakított Hungarotransplant Kht. végzi. Ők tartják a kapcsolatot a szervátültetéseket végző budapesti, debreceni, szegedi, pécsi és bécsi(!) klinikákkal. Amióta az összehangoló szervezetet az egészségügyi tárca létrehozta, ugrásszerűen megjavultak a szervátültetések feltételei.

Jellemző adat: tavaly az ország ötvennégy kórházából 229 esetben jelentették, hogy a hirtelen elhunyt szerveit fel lehet használni. Kialakult a riadólánc, egy orvoscsoport kimentette a szerveket, rohamkocsival, repülővel vitték az ország másik felébe, ahol már felkészültek az operációra. De ez még mindig nem elég.

Amint azt dr. Borka Péter, a közhasznú társaság ügyvezető igazgatóhelyettese elmondta, a statisztikák alapján a fellelhető donorok száma legkevesebb a duplája lehetne. Különösen az életmentő szervátültetések frontján kéne áttörést elérni – ezt szorgalmazták a műtéteket végző orvosok is a Magyar Transzplantációs Társaság legutóbbi összejövetelén. Az évi nyolc-tíz szívátültetés helyett legalább ötvenre-hatvanra volna szükség, de a máj-, hasnyálmirigy- és tüdőműtétek száma is megduplázódhatna. Ám ehhez donorra van szükség!

A szervnyerésnek törvényes akadálya nincs. A hazai jogi álláspont szerint, aki az életében nem tiltakozott ellene, annak a szervei utóhasznosíthatók. A gyermekszervek kinyerése sokkal bonyolultabb, hiszen a szülő, gondviselő beleegyező nyilatkozata kell hozzá, s az a tapasztalat, hogy ritkán mondanak igent. Borka Péter szerint elsősorban a kórházakban dolgozó orvoskollégák folyamatos győzködésével igyekeznek elérni, hogy a betegközelben lévők ne feledkezzenek meg a várólistákról, és jelentsenek minél több hirtelen elhalálozottat. Az információs rendszer ugyanis kiépült, a nap 24 órájában várják a jelzéseket. Szaporítani lehetne például a nemzetközi tapasztalatok alapján a veseátültetéseknél az élő donorok számát, hiszen köztudott, a rokonoktól, hozzátartozóktól kapott szerv jobban hasznosul.

Végül az uniós csatlakozással a nemzetközi szervcserehálózatba is be kell kapcsolódnia Magyarországnak. Ehhez az első lépcső már megvalósult: Bécsben tüdőkért cserében műtik a magyar tüdőbetegeket.

Májból is lehet adni

Sokan félnek attól, hogy saját veséjükkel segítsék ki hozzátartozóikat. Dr. Kalmár Nagy Károly, a Magyar Transzplantációs Társaság vezetőségi tagja, sebészorvos szerint a páros szervnél nincs kockázat, s jó az esély a gyógyulásra. A donorból a vese kinyerését apró vágással, úgynevezett laparaszkópiával végzik. Tavaly 11 ilyen veseátültetés történt. Japánban már máj- és tüdőrészeket is sikerrel ültettek át, Hannoverben pedig egy magyar hölgy a fiának adott a májából. A műtét sikeres volt.

Hetvenhárom újszíves született hazánkban

A transzplantáció valódi története közel fél évszázadra nyúlik vissza. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar születésű Ulman Imre Bécsben végezte az első kísérletes veseátültetést 1902-ben. Az első klinikai veseátültetés nem sok sikerrel járt: 1952-ben Párizsban próbálkoztak vele, a donor egy édesanya volt és fiát szerette volna a műtéttel megmenteni, de a gyerek meghalt. Két év múlva az USA-ban ismét próbálkoztak, és Bostonban egy túlélést segítő szenzációt jelenthettek be: egypetéjű ikrek egyike kapott a másiktól vesét.

1964-ben az izraeli T. Starzl végezte az első májátültetést.

Magyarországon az első veseátültetéssel Németh András próbálkozott Szegeden 1963-ban, majd tíz évvel később már Miskolcon, majd Budapesten is végeztek hasonló műtétet.

A szívműtétek sorát Magyarországon Szabó Zoltán szívsebész nyitotta meg 1992. január 3-án. Huszonöt évvel azután, hogy a dél-afrikai Barnard professzor egyedülálló műtétjével elkápráztatta a világot. Ám, amíg Barnard betege néhány nap múlva elhunyt, a magyar betegnek a műtét után két egészséges gyermeke született. És még valamit: Szabó professzor első próbálkozása óta 73 újszíves született Magyarországon.

Ezek is érdekelhetik