Hírek

2005.03.17. 00:00

Kisváros a budai hegyek között

Alvóváros, kirándulóhely, hírességek otthona. Budakeszi valamikor a nyugalmáért volt közkedvelt. Mostanában egyre többen panaszkodnak az átmenő forgalomra.

Rados Virág

A szép fekvésű, erdős környezetű településre sok művész, tudós költözött ki a fővárosból. Itt vásárolt nyaralót Erkel Ferenc zeneszerző, és itt töltötte utolsó éveit a nagyszerű színésznő, Mezei Mária is.

A város nevében a Keszi szó az egyik honfoglaló magyar törzs nevét őrzi. A Buda a régióhoz való tartozásra utal. A települést először egy 1327-ben kelt oklevél említi, de a középkorban már két Budakeszi létezett. Felkeszi valószínűleg a török dúlás idején pusztult el. Anyakönyvi bejegyzések bizonyítják viszont, hogy Buda viszszavétele után olaszok, franciák, svédek és horvátok kerültek Alkeszire. Ők a felszabadító seregek tagjai voltak.

Az első német telepeseket Zichy Péter gróf hívta be a 18. században. A pestis megtizedelte a szépen gyarapodó lakosságot. A járvány 1739-ben mintegy hatszáz áldozatot szedett. Az uradalom a század második felében gazdát is cserélt. A Zichy család elleni per következményeként Budakeszi a Koronához került. A község évszázadokon át fontos forgalmi csomópont volt. A budai Vár, Zsámbék, Székesfehérvár, Tinnye, Esztergom útvonalainak kereszteződésében fekvő falun át sokan közlekedtek. A szorgos parasztok tejet, túrót és egyéb tejtermékeket hordtak a közeli fővárosba.

A 19. században Budakeszin több üzem épült. A szanatórium a legkorszerűbb gyógyintéz-mény volt a maga idején. A második világháború végéig német ajkú községet nem kerülte el a kitelepítés. 1946-ban elköltöztették a sváb lakosok nagy részét, hogy a helyükre zömmel felvidéki magyarokat hozzanak.

A természetbarátok a vadas-parkba kirándulhatnak. Ha szerencséjük van, még egy vaddisznó is elcsörtet előttük csíkos malacaival.

Szelíd őzek legelésznek

A vadasparkot 1979-ben hozták létre az egykori pihenőerdő közel négyszáz hektáros területén. Az állatok természetes élőhelyeiken láthatók itt. A kiránduló szakszerűen kijelölt sétautakról, magaslesekről figyelheti meg az emberhez szelídülő vadakat. Szarvasokat, őzeket, vaddisznókat, kisebb-nagyobb ragadozókat. A karámokban közelről is megcsodálhatjuk őket. Ez esetben a rábukkanás kalandja elmarad, de az élmény mindenért kárpótol. A vadasparkot a kerekes székkel közlekedők is látogathatják.

Farkas Gyula (68) polgármester

– Milyen személyes élmények fűzik önt Budakeszihez?
– Ismerem minden utcáját, a tereit, a fáit. Talán még a köveket is. Édesapám a Felvidékről, Kassáról jött ide a negyvenes években. Az otthonihoz hasonló, hegyes-dombos tájat keresett.
– Sokan a csöndje miatt szerették a várost. Ma egyre nagyobb teher a forgalom. Mit tehet ez ellen a település vezetése?
– Felháborító, hogy az M0-s hosszú ideje ígért északnyugati elkerülő szakaszát még csak el sem kezdték építeni. Aki Pilisvörösvárról, Solymárról az M1-esre, az M7-esre tart, rajtunk jön keresztül. Tavaly összehívtam az érintett polgármestereket. Megpróbálunk együtt lobbizni.
– A lakosság korábban elégedetlen volt a helyi úthálózattal. Javult-e a helyzet?
– Az önkormányzat hibásan közelítette meg a főutca szervizútjának kérdését. Rájöttünk, hogy a költségeket nem feltétlenül nekünk kell állnunk. Egy benzinkút építését úgy engedélyeztük, ha a beruházó lámpás csomópontot is létesít. A másikhoz ugyanígy körforgalmat kértünk.
– Budakesziről azt mondják, alvóváros. Szerveződik-e mégis a helyi közösség?
– Nemcsak aludni járnak ide haza az emberek. Jó művelődési házunk van vonzó programokkal, nem beszélve a jeles eseményekről. Ilyenek a farsangi bálok, az ünnepek. Számos társadalmi egyesület is szerveződött. A Hagyományőrző kör, a városszépítők, a Székelykör, a nyugdíjasklub. Tagjaik összejárnak, szívesen vannak együtt.

A vidéki, zöld szívem mindig örül, amikor a napi munkából hazajövök erre a kedves helyre

Bakáts Tibor Settenkedő (45) kritikus: Kedves dolog Budakeszin lakni. Apám döntött így annak idején, amikor családjával Veszprémből idetelepült. A város varázsa azóta némileg csökkent ugyan, főleg a beköltöző újgazdagok miatt. Nem szeretem őket, sem az autóikat. De a vidéki, zöld szívem mindig örül, amikor a fővárosból hazajövök. A gyerekeimet nem ütik el az autók. Kutyákat tartok, és van két mamutfenyőm. Itt mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkinek köszön.

H. Bóna Márta (60) meteorológus: Tizennyolc éve lakom a városban. Szép a földrajzi fekvése, jó a levegője – hanem az átmenő forgalom! Az iszonyatos. Reggelente fél nyolc helyett negyed hétkor indulok, hogy beérjek a munkahelyemre. A Fő út közelében lakók a zajtól és a bűztől is sokat szenvednek. Ami viszont nagyon jó: van közösség. Ha végigmegyek az utcán, legalább tíz ismerős köszön rám, akikkel megállhatok beszélgetni. Szeretek ebben a barátságos közegben élni.

Pintér Mária (50) VÁLLALKOZÓ: Ez már nem az a hely, ahová tizenhat éve költöztünk; Budajenőn építkezünk. Városunkban az átmenő forgalom lassan elviselhetetlen. Ebben korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül valamennyi budakeszi, beleértve az önkormányzatot is, legalább tíz éve egyetért. Ennyi idő alatt már önerőből is meg-oldhatták volna a problémát. De legalább egy játszóteret építhettek volna! Az uszodát meg sem említem, az már tényleg az álmok világa.

Ganyec Györgyné (47) pedagógus: Otthon érzem magam itt, pedig az Alföldön születtem, a síkságon. Talán ezért szerettem meg első pillantásra Budakeszit. A hegyeivel, dombjaival olyan más volt. Az emberi kapcsolatok viszont a gyerekkoromat idézik. Falusias a hangulat, ismerjük egymást, nem vagyunk egymásnak idegenek. Előny, hogy közel vagyunk a fővároshoz. A gyerekeim ott tanulnak, az előmenetelük így biztosítva van. Az egyik iskola igazgatóhelyettese vagyok. Szeretnek, megbecsülnek.

H. Bóna Márta (60) meteorológus: Tizennyolc éve lakom a városban. Szép a földrajzi fekvése, jó a levegője – hanem az átmenő forgalom! Az iszonyatos. Reggelente fél nyolc helyett negyed hétkor indulok, hogy beérjek a munkahelyemre. A Fő út közelében lakók a zajtól és a bűztől is sokat szenvednek. Ami viszont nagyon jó: van közösség. Ha végigmegyek az utcán, legalább tíz ismerős köszön rám, akikkel megállhatok beszélgetni. Szeretek ebben a barátságos közegben élni.

Pintér Mária (50) VÁLLALKOZÓ: Ez már nem az a hely, ahová tizenhat éve költöztünk; Budajenőn építkezünk. Városunkban az átmenő forgalom lassan elviselhetetlen. Ebben korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül valamennyi budakeszi, beleértve az önkormányzatot is, legalább tíz éve egyetért. Ennyi idő alatt már önerőből is meg-oldhatták volna a problémát. De legalább egy játszóteret építhettek volna! Az uszodát meg sem említem, az már tényleg az álmok világa.

Ganyec Györgyné (47) pedagógus: Otthon érzem magam itt, pedig az Alföldön születtem, a síkságon. Talán ezért szerettem meg első pillantásra Budakeszit. A hegyeivel, dombjaival olyan más volt. Az emberi kapcsolatok viszont a gyerekkoromat idézik. Falusias a hangulat, ismerjük egymást, nem vagyunk egymásnak idegenek. Előny, hogy közel vagyunk a fővároshoz. A gyerekeim ott tanulnak, az előmenetelük így biztosítva van. Az egyik iskola igazgatóhelyettese vagyok. Szeretnek, megbecsülnek. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!