Áramszolgáltatók német kézen

– Miért tartja szerencsés egybeesésnek azt, hogy Magyarországra nevezték ki vezetőnek?
– Rendkívüli mértékben gazdagította életemet az itt eltöltött tíz év. Sokat változtam azáltal, hogy megismertem egy másik népet, egy sokban eltérő kultúrát. Eleinte némi kétkedéssel vállaltam el a megbízatást. Ma azonban már örömmel elmondhatom, hogy az általam vezetett vállalatok korszerű, fejlődőképes áramszolgáltatókká váltak a magyarországi piacgazdaságban. Ebben nagy szerepet játszanak magyar munkatársaim és barátaim, akiknek hálás vagyok az elmúlt években tőlük kapott sok segítségért.
– Mit szól a családja a tartós külföldi kiküldetéshez?
– Elfogadták, hogy családunk életét is megváltoztatja a magyarországi munkahelyem. Két lányunk még gimnáziumba járt, amit addigi lakóhelyünkön, Németországágban szerettek volna elvégezni. Nevelésük nagyrészt a feleségemre hárult. Általában ugyanis hétvégenként jártam haza. Aztán telt az idő, közben lányaim leérettségiztek és jelenleg egyik Új-Zélandon, a másik Hollandiában jár egyetemre. Feleségemnek pedig a korábbiaknál több ideje jut arra, hogy Budapestre látogasson.
– Mennyit számítottak döntésében a magyarországi gyökerek?
– Édesanyám Budakeszin, édesapám Piliscsabán született. Amikor a háború után családjukkal együtt, mint svábokat kitelepítették őket, még 20 év körül jártak. Németországban ismerkedtek meg. Ők kevésbé kötődtek Magyarországhoz, mint nagyszüleim, akikben viszont élénken éltek a hazai emlékek, miközben sikeresen gyökeret eresztettek Németországban. Ezek a kapcsolódások annak idején érzelmileg könnyítették meg a döntésemet, hogy elvállaljam a felkínált magyarországi állást. De az RWE konszernnél a magyarországi állás betöltése kapcsán váratlanul kerültem képbe. A kölni régióban működő nagy áramszolgáltató cég kereskedelmi igazgatójaként bevontak a magyar cégek megvásárlásának előkészítésébe. Amikor az RWE lett a magyar vállalatok egyik tulajdonosa, felmerült, amint németül mondani szokták, hogy azt a levest, amit segítettem megfőzni, most ki is kanalazhatom. Felkínálták az újonnan megvásárolt magyar cégek igazgatósági elnöki posztját. Akkor még nem gondoltam, hogy a magyar gulyásleves nagyon fog ízleni.

– Elmondható az ön pályafutásáról, hogy tipikus egy mai német polgári családban?
– Tulajdonképpen nincs benne semmi különös, hiszen a nemzetközi üzleti kapcsolatok mindenki számára kitágították a lehetőségeket. Szüleimmel Baden-Württemberg tartományban, egy Bruchsal nevű, 35 ezer lakosú kisvárosban éltünk. Karlsruhéban érettségiztem, majd a mannheimi egyetemen tanultam vállalati gazdaságtant. Majdnem 30 éve dolgozom az RWE konszernnél, úgyhogy az áramszolgáltatásban szerzett tapasztalataim megkönnyítették jelenlegi munkakörömben a dolgomat.
– Ha az ön által vezetett két vállalat mai működését összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőttivel, akkor mi a legfontosabb különbség?
– Aki utoljára 1995-ben járt a két vállalatnál, és most tájékozódna újra, aligha ismerne rájuk. Ugyanazt a tevékenységet végezzük, de a munkafolyamatok teljesen átalakultak, ahogyan nyitottá vált az ügyfélszolgálat is. Tíz éve kevés ügyfélszolgálati irodánk eldugott helyeken működött, és ott sem minden nap. Ha fogyasztóink el szerettek volna intézni valamit, akkor általában sorba kellett állniuk. Most több az irodánk, naponta nyitva tartanak, és munkatársaink igyekeznek gyorsan teljesíteni az ügyfelek kéréseit. Kiépítettük Magyarország egyik legnagyobb telefonos ügyfélszolgálati rendszerét, ahol a nap 24 órájában állunk rendelkezésre. Sőt, ma már interneten keresztül vagy akár SMS-ben is lehet nálunk ügyeket intézni.
– És cégen belül, a munkafolyamatok?
– Ezeket alapvetően racionalizáltuk. Például leépítettünk számos vezetői szintet, hogy rugalmasabban, hatékonyabban tevékenykedjünk. Koncentrálunk a bürokrácia csökkentésére, annak érdekében, hogy a feladatokat a lehető leggyorsabban végezhessük el. A gazdaság fejlődésére, a fogyasztók kívánságaira minél hamarabb kell reagálnunk. A piac állandó változása és a mi alkalmazkodásunk olyan folyamat, amelynek soha sincs vége. Egyetlen pillanatban sem mondhatjuk el a szolgáltatásainkról, hogy most kialakítottunk valamit, jól működik, néhány évre bebiztosítottuk magunkat.
– Jött egy német igazgató és mindent átalakított?
– Inkább a magyar és német vezetők közösen menedzselik a változások folyamatait, mert csak úgy lehet előre haladni. A gazdaság fejlődése diktálja azt a törekvésünket, hogy az Elmű és az ÉMÁSZ, mint modern szolgáltató vállalatok megfeleljenek fogyasztóik elvárásainak. Ugyanakkor nem véletlenül hagytuk meg a cégek régebbi neveit. Az RWE cégfilozófiája, hogy építsünk a két magyar vállalat gazdag hagyományaira, és lehetőleg magyar vezetők irányítsanak.

A leányvállalat múltja nagyobb az anyacégénél

A Budapesti Elektromos Művek két jogelődjét 1893-ban, öt évvel korábban alapították, mint a német RWE anyacéget. De az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató jogelődje is még a XIX. század végén, 1894-ben építette Egerben az első közcélú erőművet. Ma a magyarországi áramszolgáltatásból az Elmű és az ÉMÁSZ együttesen 40 százalékkal részesednek. Előbbi nettó árbevétele tavaly 190 milliárd, utóbbié 75 milliárd forint. A német anyacég, az esseni székhelyű RWE Németország második legnagyobb forgalmú energetikai vállalkozása. A szintén német EnBW konzorciumban 1995-től szerzett többségi tulajdont a magyarországi áramszolgáltató vállalatban.