Hírek

2005.08.05. 06:06

Milyen elnök volt Mádl Ferenc?

BAMA

Juhász Attila, a szerző a Political Capital Institute elemzője:
Óvatos volt a baloldallal
Formálisan az államfői poszt a politika felett áll, mivel az elnök a nemzet egészét kell, hogy megtestesítse. Az elv érvényesülése érdekében Mádl Ferenc és az MSZP–SZDSZ koalíció viszonyát – a politikai nézetkülönbségek ellenére – kölcsönös óvatosság jellemezte. A 2002-es kormányváltás kiélezett politikai helyzetében mindkét fél gesztusokat tett. Mádl Ferenc a választásokat követő hisztérikus hangulatban higgadt maradt, amikor az MSZP-nek adott kormányalakítási megbízást. Medgyessy Péter pedig kinevezése után gesztust gyakorolt azzal, hogy az elnöknek engedte át az eredetileg miniszterelnöki rezidenciának szánt Sándor-palotát, amivel szimbolikusan is elismerte az államfő tekintélyét. Mádl Ferenc ugyanakkor a Medgyessy-kormány működése során markáns politikát folytatott. Ennek megnyilvánulása volt a szociális törvénycsomag, majd a kórháztörvény visszaküldése a parlamentnek. A miniszterelnök-váltás kapcsán Mádl Ferencnek újra alkalma nyílt volna arra, hogy a jobboldal érdekeit tartsa szem előtt, a Gyurcsány Ferencnek adott kormányfői megbízással azonban az óvatosság kerekedett felül. A politikai szembenállás kifejezésére pedig a kettős népszavazás kampányában nyílt alkalom. A baloldal és az államfő viszonya végül oldódni látszott: Gyurcsány Ferenc szívélyes baráti nyilatkozatok közepette köszönt el az államfőtől.

Krekó Péter, a Political Capital Institute elemzője:
Nem lett a jobboldal sztárja
Mádl Ferenc Orbán Viktor személyes környezetéből került az államfői székbe. Kinevezését megelőzően a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként részt vett Orbán Viktor évértékelő beszédeinek szervezésében és felvezetésében. Államfőként – főleg az Orbán-kormány idején – gyakran vádolták a jobboldal iránti túlzott lojalitással. A statisztikákból valóban kiolvasható: az elnök jóval kevesebb kivetnivalót talált az Orbán-, mint a Medgyessy–Gyurcsány-kormány törvénykezésében; és sok esetben a Fidesszel egybehangzó véleményt képviselt. Azonban ügyelt arra, hogy ne álljon ki demonstratívan a jobboldali politikusok kezdeményezései mellett, és felemelte hangját minden, a hazai politikai kultúra minőségét romboló akcióval szemben – mint a 2002-es „hídblokád” esetében. A Fidesz és az államfő viszonyában még távozása előtt kisebb törés keletkezett. Mádl nem adta be a derekát, amikor a Fidesz politikusai és Orbán nyomást gyakoroltak rá személyesen és a médián keresztül is, hogy folytassa elnöki tevékenységét. Ez az epizód szimbolikusnak is tekinthető: az elnök önállóbb személyiség volt annál, hogy meghajoljon a párt akarata előtt. Talán ennek is köszönhető, hogy személyét úgy övezi széles körű tisztelet, hogy soha nem tartozott a jobboldal legnagyobb „sztárjai” közé.

Varró Szilvia, a hirszerzo.hu munkatársa:
Visszafogott volt, de elkötelezett
Nem azért szerettük Göncz Árpádot és Mádl Ferencet, mert társadalommal kapcsolatos elképzeléseiket markánsan megjelenítették a közönség előtt. Pedig volt nekik ilyen, habár Göncznek kevéssé hangsúlyos. A ciklusa első felében kőkeményen politizáló, majd a szívének kedves szoclib kormányerőkhöz lojálisabb elnök után Mádl pártsemlegesebb és szociálisan valamivel érzékenyebb volt. Élete legmeglepőbb kijelentését Mádl a búcsúzásakor tette az MTV-ben: szélesíteni kéne a jogköröket, hogy az elnök jobban beleszólhasson társadalmi kérdésekbe is. Pedig erre a mostani szerepkör is lehetőséget ad, törvényi kezdeményezés formájában. Mádl ennyire nem volt aktív. Társadalomképe beszédeiből rajzolódott ki: érdekesen ötvözte a konzervatív és baloldali értékeket. Nem vitte túlzásba az egyházak iránti elkötelezettséget, de ateista fülnek kissé sokat hivatkozott a keresztény értékekre. Ugyanilyen hangsúlyosan beszélt viszont a szolidaritás fontosságáról és a szegényekről. A család fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor kegyelmet adott a súlyos, családon belüli erőszakot elszenvedett Simek Kittinek. Nem volt nagyon elkötelezett az emberi jogok iránt, de szenvedélyesen ítélte el a jobb- és baloldali diktatúrák bűneit. Nem vágott centit, amikor megszűnt a hadkötelezettség, és férfimunkának nevezte öt évét. Szerintünk nőinek is rendben volt.

Debreczeni József, a szerző politikai elemző:
Egy vitatható gesztust tett
A politikai masinéria szabályos működésekor az államfő inkább köztisztviselő, mint politikus: az elé terjesztett törvények, kinevezések aláírásával rendre a kormány akaratát szentesíti. Ehhez illik a választása: nem lehet valaki elnök a parlamenti többség akarata ellenére. Ám a kormányzati és az elnöki ciklus eltérő időtartama, pártközi megállapodás (MDF–SZDSZ-paktum) és politikai infantilizmus (MSZP, Szili) okán előfordulhat, hogy a kormány- és az államfő politikai profilja különbözik. Az elnök ekkor a politikai ellensúly szerepét is betölti. Göncz Árpád az első ciklusban nagy aktivitással, sokszor vitatható módon, az alkotmány kereteit feszegetve gyakorolta e szerepkört (hétszer fordult az Alkotmánybírósághoz, 5 törvényt kezdeményezett, hétszer tagadta meg a kormányfő javasolta személy kinevezését). Horn és Orbán idején viszont passzívan és konstruktívan viselkedett. A jobboldali, konzervatív, liberális Mádl öt évéből kettő a jobboldali kormány iránti lojalitás (3 alkotmánybírósági beadvány, 0 újratárgyalási kezdeményezés, 0 kinevezési vétó); három viszont a baloldali kabinettel szembeni ellensúlyképzés jegyében telt (9 Alkotmánybíróság, 4 újratárgyalás, 2 kitüntetésátadás megtagadása). Ám mindezt alkotmányos módon, példásan mérsékelt eszközökkel gyakorolta. Egyetlen vitatható politikai gesztust tett: nyíltan kiállt az állampolgársági népszavazás ellenzéki igene mellett.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!