A kormány nem tanul saját hibáiból

A hét közepén – a politikai és elemzői várakozásoknak megfelelően – a pénzügyminiszter kénytelen volt elismerni, hogy a költségvetési törvényben vállalt államháztartási hiány mértéke tarthatatlan. Veres János makacsul hitte (hitette): a 3,6 százalékos deficit teljesíthető, kiderült azonban, hogy a passzívum mértéke az év végére az előirányzat közel duplájára nő (6,1%).

A pénzügyi kormányzat eddigi konoksága azért is érthetetlen, mert mértékadó hazai (Állami Számvevőszék) és nemzetközi kontrollszervezetek (pl. Ecofin, IMF, Mryll Lynch) már jóval korábban jelezték, hogy a költségvetés sarokszámai tarthatatlanok. A jelek szerint a kormány nem képes tanulni saját hibáiból. Az ÁSZ a kabinet tervezési kudarcaira már több ízben rámutatott, sőt a jelenlegi büdzsé vonatkozásában is kijelentette: a kormány még utalásszerűen sem jelöli meg azokat az eszközöket, forrásokat, intézkedéseket, melyek biztosíthatnák a hosszú távú, nemzetstratégiailag fontos lépések megvalósíthatóságát. Felmerül tehát a kérdés, hogy ilyen körülmények között a hamarosan kezdődő, 2006-os költségvetési disputában a valós számokról vitázik-e majd a parlament.

A kormányzat szakmai és társadalmi elhiteltelenedése mellett a legfőbb gond, hogy bármilyen összetételű legyen is a következő kormány, az mindenféleképpen a költségvetés fogságában vergődik majd. Így tehát a bizalom-visszanyerés érdekében a mostani kabinet csak populista ígéretetekkel operálhat (pl. nyugdíjkorrekció, további adócsökkentés). Kérdés, hogy milyen áron teszi ezt, hiszen az amúgy viszonylag magas GDP-növekmény sem garantálja a kiadások fedezetét. Ennek következtében valószínűsíthető, hogy felgyorsul a privatizáció, a hitelfelvételek nyomán már most is aggasztó államadósság tovább növekszik, és az állami beruházások magántőkéből való finanszírozása (PPP) túlburjánzik.

Az elhibázott kormányzati tervezésnek és gazdaságpolitikának köszönhetően a következő ciklusban elnehezülhet a nagy ellátórendszerek (pl. egészségügy, önkormányzat) reformja, további rejtett adóemelésre lehet számítani (kedvezmények elvonása), kétségessé válik az uniós források társfinanszírozása, sőt, maga a 2010-es, eurózónához való csatlakozásunk is elúszni látszik.

Felvetődik a kérdés: a választási kampány közeledtével miből és kinek a terhére ígérgetnek majd a pártok? Az a tény, hogy a kormánypártok és az ellenzék már most megkezdték a kampányt, arra enged következtetni, hogy a választási finis közeledtével egymás túllicitálása – a költségvetés terhére – egyre jellemzőbbé válik.