A szív hangjai a szakma helyett

[caption id="" align="alignleft" width="323"] Matthäus, reményei szerint a helyes irányt mutatja. A szövetségben azonban vannak, akik az ajtón kívül látnák.
[/caption]Puhl Sándor szerint, nem kell össznépi vitát nyitni arról, hogy maradjon-e Lothar Matthäus kapitány vagy sem. A döntés az elnökség joga, a testület majd válaszol a kérdésre, ha itt az ideje. Matthäus szerződése az esztendő végén jár le, most szeptember közepe van. A válogatottnak még van két világbajnoki selejtezője (Bulgária, Horvátország), a meccsek levezénylése a kiesés ellenére (munkaköri) kötelessége a kapitánynak. Hogy sürgette a döntést, az ő dolga, hogy a munkáltatója (MLSZ) erre vigyázzba áll, és már a bolgárok elleni meccs előtt dönt a jövőjéről, külön elemzés témája lehetne. El kellene dönteni, hogy ki is az úr mostanság a futballszövetségben. Mert kevés alkalmazott engedi meg magának, hogy kijelentse: „Egyszerűen nem tudom, mire kell még várni…!”, s hogy megsértse azt az országot, amely kenyeret ad neki: „Elfogadhatatlan számomra ez a magyarokra jellemző habitus, miszerint minden fontosabb döntést az utolsó pillanatra próbálnak hagyni”.

Adalék még a munkáltató-munkavállaló viszonyhoz, amit Horváth Cs. Attila, az MLSZ-elnökség tagja mond: „Matthäus szerződését még az előző elnökség hagyta jóvá, így annak részleteit, feltételeit nem ismerem…”. Mondja ezt a munkáltató, hiszen a kapitányt az elnökség választja meg. „Nyílt lapokkal kellene játszani…” – teszi még hozzá Horváth Cs. Attila, akit Kutasi Róbert is megtámogat: „Kíváncsi vagyok Matthäus jelenlegi szerződésére…”. Mészöly Kálmán, a futball-liga elnöki tanácsadója is kérdez: „Valójában ki fizeti Lothar Matthäust? Hangsúlyozom: valójában. Van-e arra pénz, hogy még két évig itt legyen? Miért nem láthat senki tisztán ebben a kérdésben?”

Mészöly türelemre inti Matthäust, mondván, hogy ő alkalmazott, a szerződésébe pedig „nincs írásba foglalva, hogyha két meccsel a selejtezők vége előtt elbukik a válogatott, azonnal dönteni kell a jövőjéről”. A felvetés jogos. Elvégre, ahogy három meccs (Argentína, Málta, Svédország) „biztató jelei” alapján lett mindenki lelkes Matthäus-ügyben, előfordulhat, Bulgária és Horvátország ellen leég a csapat. Mert előfordulhat, hogy a kiesés nyomán elvész a harci kedv, elmúlik a fene nagy akarás. Mindaz, ami az érzelmekre hatott, és Matthäus-hívővé teszi az embereket.

Szakmai érveket senki sem vezet elő. Komoly indok csak Orell Zsolté. A Bács-Kiskun megyei szövetség elnöke szerint Matthäus nevének, ismertségének főszerep juthat a 2012-es magyar–horvát Európa-bajnoki pályázat megítélésénél. Egyébként pedig a csoportban csak Máltát és Izlandot győztük le, egy pontot raboltunk itthon a bolgároktól, de nem az eredmény a fontos. Ahogy Király kapus mondja: „Az utolsó meccseken nagyon lelkesen és időnként jól játszottunk. Ezen az úton kell továbbmennünk.” Vagy Bodnár jobb-bekk: „Már nem úgy megyünk ki a pályára, hogy ajaj, világsztárokkal kell megküzdenünk, hanem hogy őket is meg kell vernünk”. Torghelle is azt szajkózza, hogy a játékosok „egyre jobbnak érzik magukat”.

Matthäus is a szívekre hat: „Kiestünk, de a szeretet sok mindenért kárpótol, egyértelműen bizonyítja számomra, hogy jó úton járunk” – mondja. És aztán úgy fogalmaz, ahogy mifelénk szoktak a kapitányok kudarcok után: „Tisztában vagyok azzal, hogy a svédek elleni vereség után a kritikusaim pezsgőt bontottak, de ez csak még jobban megerősít abban, hogy a munkámat be kell fejeznem. Fiatal csapatom mindent megtett, harcolt a győzelemért, de tudomásul kell venni, hogy a magyar futballnak időre van szüksége ahhoz, hogy talpra álljon”. Vagy a sarkára. Egyik jobb megoldás, mint a másik.

Juhász (Gyepes, 46.), Éger, Vanczák – Böőr (Halmosi, 87.), Takács Á., Hajnal (Kerekes, 90.), Huszti – Gera – Torghelle.

Juhász (Gyepes, 46.), Éger, Vanczák – Böőr (Halmosi, 87.), Takács Á., Hajnal (Kerekes, 90.), Huszti – Gera – Torghelle. Matthäus, reményei szerint a helyes irányt mutatja. A szövetségben azonban vannak, akik az ajtón kívül látnák. -->