Maradhat a paksi aktivitás?

Az atomerőművek kérdése a környezetvédelem egyik legneuralgikusabb pontja. Mivel éghajlatváltoztató gázokat nem termel, az atomlobbi ezt is környezetbarát energiának tartja. Mivel nagy aktivitású hulladékot hatalmas mennyiségben termel, melynek semlegesítésére a legjobb műhelyekben is csak elképzelések léteznek (komolyan!), ezt a vélekedést azért vitatjuk. Az atomerőművek bezárásával kapcsolatban két példát hoznék: egy régi ismerőst és egy újabbat.

Az atomlobbi leggyakoribb érve, hogy „Paks a villanyszükségletünk harmadát adja, már hogy zárhatnánk be?!” Hát éppen ez a baj. Hogy nálunk csak mutatóban vannak azok a szelíd energiát használó erőművek, melyek a határon túl falvakat, városokat látnak el. Persze itt is elterjedtek volna, ha az állam nem az atomerőművet, hanem az alternatív energiaforrásokat támogatná, így viszont nyugodtan mondhatja, hogy nincs alternatíva. Naná, hogy nincs, évek óta ezen dolgoznak. S a friss példa: a minap bejelentette a kormányszóvivő, hogy egy atomtemetőt előkészítő próbafúrásokat engedélyeztek, és ha már úgyis atom volt a téma, „elvi engedélyt” adtak a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbításához. Először is a 1996/CXVI. számú törvény világosan kimondja: ez ügyben a kormánynak semmi dolga, az egyedüli jogosult hatóság az Országos Atomenergia Hivatal, (nota bene ezt a szervet pont Paks tartja el). Majd azzal nyugtattak meg, hogy az élettartam-hosszabbítást teljesen rendben találták a felkért piackutatók és könyvvizsgálók. Magyarul: a biztonság nem érdekes, a lényeg az osztalék. S hogy a termelt hulladékkal hosszú távon mi legyen, majd megoldják azok, akik csak most születnek.

Hát így, ilyen szinten gondoskodnak évtizedek óta az ország egyik első számú veszélyforrásának sorsáról. Amikor az eddigi legnagyobb baleset történt: senkinek semmi köze hozzá, üzleti titkokról van szó. Felelős persze nincs. A fenti kormányhatározatot vitával együtt 18 perc alatt hozták, ennyi időt szántak az egész Közép-Európa sorsát befolyásoló, nagyon is vitatott kérdésre. Ne felejtsük el: még sehol, egyetlen meghosszabbított élettartamú atomerőmű sincs üzemben. Sehol a világon. Egy felelőtlenül kezelt, utódainknak bizonyára rendkívül drágán, még ismeretlen módon megoldható problémahalmazt jelentő monstrumra semmi szüksége, ha – miként egyre több helyen – átállhatnánk a szelíd energiaforrásokra is. Ám ezt nem olyan könnyű a nagyközönséggel megértetni. Hiszen az atomerőmű naponta átlagosan kétmilliót költ sajtókommunikációra.

Szatmáry Zoltán egyetemi tanár
Paks biztonságos
A paksi erőmű tervezett élettartama 30 év, az első blokk tehát 2012-ig működhet, s a legutóbb szolgálatba állított 4-es blokk ennél is tovább. Ezért jelenleg egyik blokk bezárásáról sem időszerű beszélni. A környezetvédelmi szervezetek mégis ezt teszik, bár a megnyilatkozásaikon csak mosolyogni lehet. Megújuló energiaforrásokat emlegetnek, amelyekkel kiváltanák Paksot. De hol vannak ezek az energiaforrások? Mostanában kezdjük hasznosítani a napenergiát, most épülnek szélerőművek, vízerőművet pedig nemhogy nálunk, de még a környékünkön sem igazán érdemes építeni. Paks biztonságos és nem szennyezi a környezetet, az általa kibocsátott többletdózis soha nem haladta meg a természetes háttérsugárzás egy ezrelékét. Kíváncsi lennék, a radikális zöld szervezetek honnan vennék ehhez a pénzt?

Csáki Roland, a Greenpeace környezetvédelmi szervezet munkatársa
A kormány átlép felettünk
A Paksi Atomerőmű az ország legveszélyesebb üzeme. Radioaktív hulladékokat termel és egy balesetnek beláthatatlan következményei lehetnek. Egy felelős kormány csak egyet tehet, megszabadítja az országot egy ilyen veszélyforrástól. A kormány néhány nappal ezelőtti, elvi döntése, mellyel hozzájárul az élettartam-meghosszabbításhoz, szomorú felelőtlenségről és a törvények semmibevételéről árulkodik. A törvények szerint a paksi atomerőműnek még környezetvédelmi és üzemviteli engedélyeket, valamint a parlament hozzájárulását is meg kellene szereznie. A kormány döntése azt a politikai üzenetet hordozza: a kormány semmibe veszi a hatóságokat, a civil szervezeteket, átlép mindenki felett. A kormánynak az atomerőmű toldozása-foldozása helyett a megújuló energiaforrásokat kellene támogatnia.

Csikai Gyula  akadémikus,  Debreceni Egyetem
Öngyilkosság Paks leállítása
A hasadóanyagok szállítása, telepítése szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt áll, azokat nem lehet tetszés szerint, összevissza hordozni. Erre a legjobb példa, hogy az ötvenes években Debrecenben szerettünk volna egy vízforraló atomreaktort létrehozni. Ez annak ellenére nem valósulhatott meg, hogy Teller Ede is mellettünk állt. A szabályozás szigorúságához tehát nem férhet kétség. Ezek után a paksi atomerőmű létjogosultságához, amelyet hazai és külföldi szakemberek is jól szervezettnek és biztonságosnak találtak, semmi kétség nem férhet. Arról nem is beszélve, hogy az erőmű a hazai elektromosenergia-igény negyven százalékát termeli, leállítása öngyilkosság lenne. A klímaváltozást az emberiség csak akkor tudja kivédeni, ha alternatív energiaforrásokat használ. Ezek közül pedig a legjobb az atomenergia.

Lázár István fizika-matematika szakos tanár, Óbudai Gimnázium
A legtisztább és legolcsóbb
Egy valamennyire is tájékozott emberben fel sem vetődik Paks bezárásának gondolata. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy értsék a különbséget a különböző típusú erőművek között, tisztában legyenek az atomerőművek működésével, és ne féljenek tőle. Itthon a legtisztábban és a legolcsóbban Paks állít elő energiát úgy, hogy eközben szinte nem bocsát ki káros anyagokat. Nem csak a világnak, de nekünk is az lenne a legjobb, ha minden erőmű olyan tisztán termelne áramot, mint az atomerőmű. Paksot nemzetközileg is elismert, képzett szakemberek irányítják, akik nagy pénzeket költenek a veszélyforrások csökkentésére. Felvetődik a gyanú, hogy az atomerőművek ellenpropagandáját sokkal erősebb anyagi érdekek irányítják, másképp nehéz elképzelni a tények ilyen szintű félresöprését.