Hírek

2008.02.23. 14:10

Schubert Éva a Macskajáték Orbánnéját játszotta legszívesebben

Schubert Éva közkedvelt színésznő, mostanában két komoly elismerésben is részesült: ő vehette át a Prima-díjat és a filmszemlén Életmű díjat kapott.

Bóta Gábor

Schubert Éva közkedvelt színésznő, mostanában két komoly elismerésben is részesült: ő vehette át a Prima-díjat és a filmszemlén Életmű díjat kapott. Ma is eleven, sziporkázó humorú személyiség, de a fájós lábai jócskán megnehezítik azt, hogy fellépjen.



– Egy igazi, belvárosi, tágas, régi bútorokkal berendezett, polgári lakásban vagyunk. Netán ide született?

– Nem, de huszonöt éve itt élek. Egy egészen hasonlóban születtem, a Horthy Miklós u. 4-ben, a mostani Bartók Béla úton laktunk. Azért nevezték el Horthyról, mert azon jött be a fehér lovon.

– Igaz, hogy már kisgyerekkorában rengeteg könyvet olvasott?

– Igen. Kilencéves voltam, amikor például Az ember tragédiáját olvastam.

Csakúgy magától levette a polcról?

– Egy asztalon jó néhány klasszikust tartottak a szüleim. Shakespeare könyveit is ezen tartották, és egy csodálatos szecessziós albumot is. Így elég hamar elolvastam A velencei kalmárt és az Othellót.

– Az angolkisasszonyokhoz járt. Látva a mostani vehemenciáját, nehezen tudom elképzelni illedelmes növendéknek.

– Ilyen is voltam meg olyan is. Első gimnazistaként a Váci utcába jártam, aztán pedig Zugligetbe. Volt egy beteges kisöcsém, és anyám nem akarta, hogy folyton mellette legyek, ezért beadott intézetbe. Életem legboldogabb időszaka volt ez a három év. Az egész hegyoldal az apácáké volt, isteni gyümölcsös volt ott. Amikor a háború után a Bartók Béla út tele volt hullákkal, aknákkal, Zugligetben gyönyörűen virágoztak a fák.

– Kezdetben nem akart színésznő lenni…

– Nem, de azért megvolt már bennem a hajlam. Gyerekkoromban is gyakran felálltam egy hokedlire és énekeltem.

– Végül hogy lett színész?

– Úgy, hogy nem vettek fel a bölcsészkarra, mert az apácákhoz jártam. Pedig én voltam a legjobb tanuló az osztályban. Kultúrosként dolgoztam, három kis vállalatnak szerveztem egy kerti előadást, amin egyszerre csak kialudt a villany. Ekkor fölpattantam a helyemről, elkezdtem dumálni az embereknek, nehogy megijedjenek, elmenjenek. Eszembe jutott mindenféle hülyeség és szövegeltem. Utána odajött hozzám a minisztérium egyik fő embere, és megkérdezte, miért nem megyek színésznek vagy konferansziénak, ha ilyen jól feltalálom magam.

– És ezek szerint komolyan vette…

– Hát igen. Láttam az utcán egy plakátot, amin az volt, hogy „gyertek fiúk, lányok, újítsátok meg a magyar színházművészetet.” Gondoltam, egye fene, beadom a jelentkezésemet. Akkor engem már munkáskáderként vettek fel, mert előtte dolgoztam. Statisztáltunk főiskola közben, ezzel kerestünk pénzt.

Pályakép

Schubert Éva 1931-ben született, Budapesten. Húsz évig játszott a Vígszínházban, tíz esztendeig a Vidám Színpadon, de számtalan teátrumban fellépett. Berlinben is több évig szerepelt. 35 filmben, és jó néhány tévéjátékban láthattuk. A Zeneművészeti Főiskolán színészmesterséget tanított operaénekes növendékeknek. Regényeket és színdarabokat fordít, az V. kerület díszpolgára. Érdemes művész.

– Állítólag nehezen oldódott föl színésznőként. Például a Vígszínházban Benkő Gyula partnereként volt egy pikáns jelenete, ez alig sikerült, mert még nem volt tisztában, mekkora az erotikus kisugárzása.

– Ez igaz. Az otthoni neveltetésem miatt nem volt könnyű feloldódnom.

– Hasonló szerepköre lehetett volna, mint Ruttkai Évának, aki a legfontosabb női szerepeket játszotta a Vígben. Önnel miért nem így történt?

– Nem mondhatom, hogy csak Ruttkai miatt. 1976-ban Szemes Mari kolléganőm vitt engem haza kocsival – nekem soha nem volt autóm. Szemes megkérdezte, hogy emlékszem-e, hogy 1956-ban mi történt. Visszakérdeztem, „hogy érted ezt Mari?” Azt felelte, hogy nem véletlenül nem hívtak egy évig a rádióba, ő pedig azért nem köszönt egy bizonyos ideig nekem, mert én lámpavasra akartam húzni őt. Fogalmam sem volt arról, hogy ezt honnan veszi. Egy szó sem volt igaz az egészből. Azt tudtam, hogy elterjedt rólam, reakciós nő vagyok. Várkonyi Zoltán például imádott engem. ’56-ban fölhívott telefonon, hogy ő lesz a Madách Színház igazgatója, és legyek ott nála. Mondtam, nagyon jó, de ebből sem lett semmi. Annak viszont örültem, hogy később Várkonyi lett a Víg igazgatója. Ő viszont azt mondta nekem, hogy engem fönt nem szeretnek. Erre fölmentem Aczél Györgyhöz, és megkérdeztem, „Aczél elvtárs, van valami kifogása ellenem?” Azt felelte, hogy „nekem? ugyan már!” Hazudott össze-vissza, de minden bizonnyal ő állított le. Édesanyám mindig arról kérdezgetett, hogy talán nem alkalmazkodom eléggé, tán haragban vagyok valakivel? Annak ellenére, hogy bizonyos szerepekben nagy sikereim voltak, hogy jókat írtak rólam a kritikák, de erről lényegében nem vettek tudomást a színházban. 

– Ezért ment át a Vidám Színpadra?

– Várady György, az akkori igazgató, azt mondta, hogy ő ott komoly színházat akar csinálni. És egy évig tényleg azt csinált, aztán meghalt.

– A Vidám Színpad passzolt önhöz?

– Én szerettem.

– Látszólag nem az ön ízlésvilága.

– Persze, hogy nem. De én nem a kabarékban, hanem a vígjátékokban voltam benne.

– Kezd újra középpontba kerülni, nem rég kapott például Prima-díjat.

– Biztos azt gondolták, hogy „már milyen öreg szegényke, adjunk neki valamit.”

– És életmű díjat is kapott a filmszemlén…

– Harmincöt filmben játszottam. De nem feltétlenül főszerepeket. Krencsey Marianne meg Törőcsik Mari játszottak egykor szinte mindent. Előfordult, hogy az volt a baj, túl magas vagyok.

– De azért meglehetősen népszerű, és ahogy elnézem, ezt élvezi is.

– Jól érzem így magam, szeretem az embereket.

– Eljátszotta Orbánnét, Örkény István Macskajáték című groteszk darabjában. Kicsit hasonlít hozzá. Polgári származású, úri neveltetéssel, akit a kelet-európai lét kényszerűen talpraesetté, szívóssá tett.

– Nagyon szerettem azt a szerepet. Az egyik barátnőm azt mondta, soha többé nem néz meg semmi másban, mert úgysem tudok olyan jó lenni, mint Orbánnéként. Most már nem is nagyon nézhet meg, mert ilyen fájós lábakkal nehéz játszanom. Összetalálkoztam Balázs Péterrel, aki azt mondta, menjek hozzá Szolnokra játszani. Azt válaszoltam, ha talál egy olyan szerepet, amihez hetven évesnél jócskán öregebb színésznő kell, aki bottal jár, vagy ágyban fekszik, és folyton róla beszélnek, akkor boldogan megyek.

-->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!