Hírek

2008.10.31. 09:50

Válság és vezérek

Ha hinni lehet a legfrissebb közvélemény-kutatásnak, Orbán Viktort nemcsak szimpatikusabbnak, de a mostani pénzügyi-gazdasági válság kezelésére alkalmasabb személynek is tartjuk a kormányfőnél, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc viselkedését mégis felelősebbnek gondoljuk.

Stanga István

Bár, amint azt már többször mondtam, a különféle közvélemény-kutatások eredményeit erős fenntartással fogadom, mindez messze nem jelenti azt, hogy azok ne jeleznének bizonyos tendenciákat, hogy azokból ne vonhatnánk le akár fontos következtetéseket is. Különösen igaz ez akkor, amikor a kutatás témáját egy olyan terület adja, amelyről a megkérdezettek szinte mindegyikének – nem utolsó sorban a személyes érintettség okán – határozott véleménye van. Mivel pedig a világot sújtó pénzpiaci-gazdasági válság (főként annak magyarországi vonatkozásai) éppen ilyen kérdéskör, így a szokásosnál jóval nagyobb érdeklődéssel olvastam azokról a felmérésekről, amelyeket a Medián készített októberben, s amelyekből – egyebek mellett  – nemcsak arra a kérdésre kaphattunk választ, hogy tudniillik mostanság miként is látják az emberek Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort, hanem arra is, hogy a válság változtatott-e (és ha igen, milyen irányban) a miniszterelnök, illetve az ellenzék vezérének a megítélésén. És bár fogalmam sincs arról, vajon a szakembereket meglepték-e a válaszok, vagy sem (magam nagyjából erre számítottam), tény, hogy a Fidesz elnökét a választók nemcsak valamelyest rokonszenvesebbnek vélik (48 százalék a 46-tal szemben),  mint a kormányfőt, de a válság kezelésére is alkalmasabb személynek tartják (itt az arány 47:42)..., ami annak fényében különösen érdekes, hogy a mostani, kétségkívül nehéz és veszélyes gazdasági helyzetben  a többség Gyurcsány Ferencet gondolja a felelősebben viselkedő politikusnak (50:48).   

És hogy miért mondtam az előbb azt, miszerint számomra nem voltak túl váratlanok az eredmények? Nos, főként amiatt, mert bár a kormányfő szemmel láthatóan lubickol a válságmenedzseri szerepkörben – tárgyal, telefonálgat, bejelent, nyilatkozik, javasol, és így tovább, és így tovább –,  mindez rövid távon aligha változtat az embereken kialakult Gyurcsány-képen (legfeljebb 2010-re vonatkoztatva jelenthet valamit), főként pedig  nehezen orvosolja azokat a bizalmi-hitelességi problémákat, amelyekkel a miniszterelnök az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta kényszerül megküzdeni. Ezért aztán aligha csodálkozhatunk azon, hogy Orbán a szimpatikusabb, no, és azon se, hogy benne többen látják azt az „árvízi hajóst”, amely titulusra pedig szemmel láthatóan Gyurcsány Ferenc is erősen hajt. Más kérdés természetesen, hogy Orbán Viktornak is megvannak a maga gondjai, már amennyiben bizonyára lehet túl hízelgő a számára, hogy az általa nap mint nap meghivatkozott „azemberek” a vetélytárs magatartását felelősebbnek ítélik meg az övénél. Persze, ez sem véletlen, mert míg alapesetben meglehetősen jól működik a kizárólag a kontrázásra berendezkedő kommunikáció (az országban minden pusztul és rohad, „leírt” bennünket a világ, ezzel a kormánnyal a szakadékba rohanunk, stb.), válság idején az emberek ennél valamivel többet várnak; anyázás helyett legalább egy minimális együttműködést, fanyalgás helyett életképes ötleteket...., függetlenül attól, hogy Orbánék  nem tudnak vagy nem akarnak szakítani azzal a Woody Allen-i látásmóddal, amely szerint az élet dolgai két részre oszthatók: rettenesesre és kibírhatatlanra. És bár az említett (elő)ítéletek fogságából sem Gyurcsányak, sem Orbánnak nem lesz könnyű kitörnie, mégsem mondanám, hogy mindez lehetetlen. Különösen nem az válság idején.   

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!