Hírek

2009.07.16. 06:07

Hamu a liberális fejeken?

A legnagyobb butaság kétségkívül a vélt vagy valós korrupciós ügyekért való bocsánatkérés volt. Szerintem ugyanis az ilyen-olyan pénzlenyúlásokat, vesztegetéseket már a banánköztársaaságokban sem szánom-bánommal, hanem hosszú és kemény börtönévekkel szokás rendezni, vagyis a „bűnbánó maffiózó” szerepének eljátszása semmi szín alatt sem számít enyhítő körülménynek.

Stanga István

Nos, ahogy elnézem, tényleg csak a furkósbotok hiányoznak ahhoz, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége überelje azt a tragikomédiát, amellyel egykor a feledhetetlen Torgyán doktorék szórakoztatták a nagyérdeműt, és amelyet azóta is csak „kisgazdásodás”-ként emleget a népnyelv és a politológia. Abba most nem szívesen mennék bele, hogy a rendszerváltás utáni két évtized Magyarországának egyik legbefolyásosabb pártja miként és miért vált az idők során politikai hullává, és írni is csak annak okán írok a liberálisokról (felrúgva ezáltal a „halottról jót vagy semmit” közkeletű bölcsességet), mivel az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlésén bizalmat kapó Retkes Attila egy meglehetősen szokatlan – számomra csak nehezen megmagyarázható – gesztussal indított, már amennyiben a megválasztását követő legelső sajtótájékoztatóján a pártja nevében egy egész seregnyi dologért kért bocsánatot a magyar társadalomtól..., így a határokon túli magyarok cserbenhagyásáért (lásd a kettős állampolgárságról szóló népszavazás esetét), a szabad demokraták bizonyos vezetőinek nem ritkán arrogáns és agresszív magatartásáért, az oly sokszor a párt szemére vetett vidékellenességért, no, meg a legalább ilyen gyakorisággal emlegetett korrupciós ügyekért. No, már most, hogy ki a fene is találta ki ezt a nyilvános bűnbánatot, arról halvány fogalmam sincsen, az meg különösképpen nem világos, hogy milyen reményeket is fűztek a választók effajta megkövetéséhez. Azt viszont tudom, hogy a Retkes által  bemutatott „szórjunk hamut a fejünkre”-féle produkció nem egyszerűen hiteltelen, de abszolút értelmetlen és értelmezhetetlen is..., már persze, ha nem arról van szó, amire az SZDSZ-t elhagyó Konrád György is utalt, hogy tudniillik amennyiben az újsütetű elnök olyasmikért mea culpázik, amelyeket nem  ő követett el, akkor az a bocsánatkérés szinte azon nyomban az elődeivel szembeni vádakká alakul át.

Bárhogy is van azonban, számomra az elnök (magán?)akciója nemhogy segített volna tisztázni a dolgokat, mint inkább egy sor megválaszolatlan kérdést vetett fel. Hogy mást ne mondjak, engem például kifejezetten érdekelne, hogy amennyiben Retkes a saját pártját agresszív és arrogáns figurák által irányított, korrupciós ügyek sokaságával terhelt, vidék- és magyarellenes csoportosulásnak ítélte, vajon mi a fenéért dekkolt benne szép csöndben hosszú esztendőkön keresztül, no, meg persze, miért akart annak vezetője lenni (a „meg akarom változtatni a pártot”-féle lózungokat most felejtsük el)..., arról a tényről már nem is szólva, hogy az ő antréja legalább annyira arrogánsra és agresszívre sikeredett, mint amilyen azok stílusa, akik ellen kikelt. Ami meg a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i voksolást illeti..., Nos, bár az azt megelőző kampányra sem a szocialisták, sem pedig az SZDSZ nem lehet nagyon büszke (főleg, ami a több tízmillió „bevándorlóval” való riogatást illeti), annyi tény, hogy a határainkon túl élő magyarok sorsáról végül egy népszavazás döntött, így aztán ennek kapcsán magyarellenességet emlegetni..., hát, enyhén szólva sem szerencsés. A legnagyobb butaság azonban kétségkívül a vélt vagy valós korrupciós történetekért való bocsánatkérés volt. Az én felfogásom szerint ugyanis az ilyen-olyan pénzlenyúlásokat, vesztegetéseket  már a közép-amerikai banánköztársaaságokban sem szánom-bánommal, hanem hosszú-hosszú és igencsak kemény börtönévekkel szokás rendezni, azaz a „bűnbánó maffiózó” szerepének eljátszása semmi szín alatt sem számít enyhítő körülménynek. Valahol persze, megértem Retkest, aki egy szinte reménytelen helyzetben lévő pártot vett át, és aki nyilvánvalóan már a kezdet kezdetén szeretett volna valami nagyon nagyot dobni. Nem sikerült.

PS.: A fentebbi írás megszületésével egy időben látott napvilágot az a tiltakozó nyilatkozat, amelyet 229 liberális politikus  írt alá, s amelynek 12 pontja közül az egyik így hangzik: Nem akarunk olyan liberális pártot, amelyben a párt és a tagság nevében bocsánatot lehet kérni az SZDSZ által soha el nem követett „bűnökért”.   

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!