„Fülkeforradalom” vs jogállam

Fölösleges most azon meditálni, jól döntött-e az Alkotmánybíróság, amikor nem csupán az alaptörvénybe ütközőnek minősítette, de visszamenőleges hatállyal meg is semmisítette a Fidesz 98 százalékos különadóját, ugyanis nem sok olyan ember élhet e hazában akit az Ab határozatánál ne izgatna jobban az a „hadüzenet”, amelyet Lázár János, a kormánypárt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője küldött a taláros testületnek (ezzel együtt  pedig a jogállamnak és a demokráciának) a Fidesz számára sokkal inkább presztízs-, semmint tényleges anyagi veszteséget jelentő verdikt nyomán. Hogy Orbánék kalkuláltak-e az esetleges alkotmánybírósági kudarccal, azt nem könnyű megmondani, de akár számoltak a fiaskó lehetőségvel, akár nem, nehezen vitatható, hogy a párt nemcsak ízléstelenül és arrogánsan reagált az Ab döntésére (a napnál is világosabbá téve, hogy a hovatovább bohózattá váló nemzeti együttműködésen a kussolást és/vagy az elvtelen bólogatást kell értenünk), de olyan intézkedéseket is bejelentett, amelyek még a Fidesz törekvéseit eddig szimpátiával figyelők táborában is kiverték a biztosítékot. Ami különben egyátalán nem meglepő, mert ha Lázár azon véleménye, hogy „a jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált”, még nem is lenne teljesen egyértelmű a választók számára, a népszavazási lehetőségek számottevő szűkítése már sokak veszélyérzetét felkeltheti, lévén az nem kisebb súlyú pofátlanság, mint az alkotmánybírák által elkaszált jogszabályt változatlan formában való újbóli benyújtása. Ám a koronát – ahogy az lenni szokott –a kormányfő magyar hangjaként ismert Szijjártó Péter tette fel e dicstelen történetre, amikor tegnap úgy fogalmazott, az Ab az emberek akaratával szembemenő döntést hozott, ám a kormányzat nem hátrál meg, s teljesíti azon vállalásait, amelyet a választók testáltak rá.

Nos, bár fogalmam sincsen, hány olyan félnótás élhet idehaza, aki minden további nékül elhiszi Szijjártónak, hogy a polgárok 2010. április 11-én és 25-én Orbánéknak az Alkotmánybíróság és a népszavazás „likvidálására” adtak megbízást, azt egész pontosan tudom, hogy a Fidesz a kétharmados győzelem mámorában nemcsak azokat a kenetteljes szövegeket felejtette el, amiket az MSZP-nek és az SZDSZ-nek mondott, amikor az Ab „kilőtte” a szociálliberális koalíció számos elképzelését, hanem azt a tényt is, hogy a párt választási győzelme a többi között azoknak az alkotmánybíráknak köszönhető, akik utat engedtek az úgynevezett szociális népszavazásnak, amely egyszer és mindenkorra megpecsételte Gyurcsányék sorsát. Ám a választók aligha kizárólag ezt a „feledékenységet” vetik a kormányzópárt szemére. Az Alkotmánybíróság elleni nagyon durva támadás ugyanis nem csupán azt tette valamennyiünk számára tökéletesen nyilvánvalóvá, hogy a nemzeti együttműködés okkal és ok nélkül meghivatkozott rendszere a valóságban nem más, mint számító képmutatás, előre kitervelt, súlyosan otromba hazugság, hanem azok borúlátó jóslatait is alátámasztani látszik, akik kezdettől fogva azt mondják, Orbánék nagy ívben tojnak a jogállami normákra, ha azok akár csak a legcsekélybb mértékben is akadályozzák őket a terveik valóra váltásában. Azt pedig mindezek után megtippelni se lehet, vajon hová is vezethet ez a kétharmados ámokfutás... Orbán Viktor fogja megmondani mennyire is végződjenek a hétvégi focimeccsek? Lázár János meg ítéleteket hoz a bíróságokon? Netán még ennél is jobban el kell engednünk a fantáziánkat? Amúgy a legszomorúbb az egészben az, hogy a Fidesz még csak vállalni se vállalja a felelősséget a történtekért, hanem – lásd az idézett Szijjártó-nyilatkozatot – „a zemberek” mögé bújik. Amely magatartás ugyan a legkevésé sem forradalmi, viszont praktikus.