Oltani nem kell félnetek jó lesz

Nem hiszem, hogy van ember széles e hazában, aki ne emlékezne azokra a hihetetlenül primitív, nem ritkán anyázásba torkolló vitákra, amelyek az elmúlt év utolsó hónapjaiban bontakoztak Magyarországon az úgynevezett új influenza („leánykori” nevén: sertésinfluenza avagy H1N1) megjelenése és elterjedése nyomán, még pontosabban az „oltani vagy nem oltani”-féle dilemma kapcsán. Igen, „dilemmáról” beszélek, és nem véletlenül, hiszen míg korábban az ilyesfajta – szakmai – kérdésekben viszonylag egyszerű és egyértelmű válaszok születtek, addig a WHO által világjárványnak ítélt új influenza veszélyességét, az ellene való védekezés szükségességét és leghatékonyabb módozatait illetően egymásnak gyökeresen ellentmondó vélemények és információk láttak napvilágot. Ezért aztán nem csodálható, hogy az átlagemberek csak kapkodták a fejüket, s egyszerűen képtelenek voltak eldönteni, vajon az ügyben megszólaló doktorok, ilyen-olyan orvosi szakmai kollégiumok ellentétes állásfoglalásai közül melyeket fogadják el hitelesnek és szakmailag megalapozottnak. A helyzetet bonyolította, hogy – mint minden ebben a szerencsétlen országban – az új influenza ügye is   tökéletesen átpolitizálódott, ami egyfelől azt eredményezte, hogy teljesen másként látták a dolgokat a kormánypárttal és az ellenzékkel szimpatizáló orvosok – és akkor az ebbe a kérdésbe is belekotyogó politikusokat még meg se említettem –, másfelől pedig azt, hogy a láthatóan megzavarodott  polgárok az olyan idióta összeesküvés-elméleteknek is hitelt adtak (lásd a Gyurcsány, Bajnai no, meg „természetesen” a zsidók bukszáját gazdagító vakcinabiznisz históriáját, hogy a bőrünk alá injekciózott, az akaratunkat befolyásoló chip elképesztő sztorijáról már ne is beszéljünk), amelyeken 20-as IQ fölött csak röhög az ember.

A tavaly történteket persze, egyáltalán nem l'' art pour l''art idéztem föl, és még csak nem is amiatt, hogy megint szörnyülködjünk egy jót az emberi korlátoltságon, mint inkább azért, mert rövidesen itt van a nyakunkon az újabb influenzaszezon, különösen pedig, mert ezzel a nyomorut H1N1-gyel kapcsolatban ismét összevissza információkat hallunk. Ott van mindjárt az a sajtótájékoztató, amit egészségügyi szakemberek tartottak, és amelyen az elmúlt év tanulságai mellett az aktuális dolgokról is szó esett. Az odáig  még világos és követhető volt a számomra, hogy az influenzát a kormány a jövőben – amiként Szócska Miklós egészségügyi államtitkár elmondta – szigorúan szakmai kérdésként kezeli majd, vagyis „a politika kivonul erről a területről”, ahogy többé-kevésbé azt is értettem (inkább kevésbé), hogy a tavaly tapasztalt anomáliákat „egy cég kapzsisága, a logisztikai betlizés, és a kommunikációs hibák” okozták, ám Paller Judit országos tisztifőorvos szavait illetően már kissé bajban vagyok. No, persze, nem az a vélemény okoz gondot, miszerint az ÁNTSZ az idén is ajánlja a H1N1 elleni vakcinát – ez ugyanis rendjén való –, hanem az a kijelentés, hogy tudniillik az idén nem kell a tavalyinál komolyabb, nagyobb influenzajárványra készülnünk, azaz a „szokásos” szezonra számíthatunk. Amely prognózisnak rendkívül szívesen hitelt is adnék, csakhogy időközben találkoztam egy olyan hírrel, amely arról tudósít, hogy nyugat-európai egészségügyi szakemberek nem utolsó sorban a múltbéli példák alapján – többek között az 1918-1919-ben pusztító, 50 millió ember halálához vezető spanyolnáthára emlékeztetve –arra figyelmeztetnek, hogy a tapasztalatok szerint a világjárványok újabb és újabb hullámai majd mindig komolyabb megbetegedéseket okoznak az előzőeknél, így aztán van rá esély, hogy a H1N1 esetében is valami ilyen történik. No, már most, ha ezt az álláspontot összevetjük az ÁNTSZ-főnök véleményével, megállapíthatjuk, hogy influenzaügyben ezúttal is feladták nekünk a leckét. Ami pedig az említett „szúratni vagy nem szúratni”-féle kérdést illeti..., nos, erre csak annyit mondhatok: „új influenza ellen oltani nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem”.