Matolcsy (álom)világa

Bevallom őszintén, engem már régen nem az lep meg, hogy az elfeledett Magyar Növekedési Tervben kis hazánkat „az új gazdasági selyemút keleti kapujának”, „az új borostyánút egyik állomásának”, no, és persze Európa majdani „gazdasági és térszerkezeti fordítókorongjának” nevező Matolcsy György milyen irtózatos marhaságokat bír mondani, hanem hogy az itt-ott elejtett, döbbenetes blődségeket álmából felkeltve is játszi könnyedséggel képes überelni. Mint történt az egy minapi lipóti fórumon is (figyelem, nem az elmegyógyintézetnek 2007-ig helyet adó Lipótmezőről van szó, jóllehet Orbán „jobb kezének” a gondolatai után akár ezt is lehetne feltételezni) –, ahol a nemzetgazdasági miniszter nem csupán arról beszélt, hogy a jelen pillanatban 56 százalékos foglalkoztatottsági mutatónkat „a 75 százalékos angolszász-amerikai szintre” kell felemelni, illetve, hogy a Magyarországot elhagyó fiatalokat vissza fogják hívni, de arról is, miszerint „nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt növekedési ütemet érjünk el”, továbbá, hogy az Orbán-kormány munkájához köthető (unortodox) gazdaságpolitikának köszönhetően a magyar államháztartást nemhogy a következő évekre, de még a következő évtizedekre is sikerült konszolidálni. Nos, bár fideszes politikusok elmondásából pontosan tudjuk, hogy Orbán Viktor Matolcsyban kiváltképp annak határtalan optimizmusát szereti, jómagam azt gondolom, az indokolt derűlátást és az ostobaságból és/vagy végzetes hozzá nem értésből fakadó nagyotmondást, hősködést – ami a Matolcsy-féle megszólalások egyik állandó eleme – meglehetősen súlyos hiba összekeverni.   

És hogy miért, azt minden másnál jobban mutatja az a WikiLeaks-távirat, amely arról szólt, hogy Matolcsy 2009 novemberében – immáron a Fidesz  majdani választási győzelmének biztos tudatában – azt állította hazánkban szolgálatot teljesítő diplomatáknak, hogy csupán a bürokrácia leépítésével nem kevesebb, mint 7 százalékos (!!!) gazdasági növekedést lehet elérni; 2010 szeptemberében pedig – akkor már a nemzetgazdasági minisztérium vezetőjeként – a közrádió „180 perc” című műsorában arról beszélt, hogy idehaza „már 2013-ra elérhető a 7 százalékos gazdasági növekedés”. Ami meg a lipóti, a „ma senki által nem elgondolt növekedési ütem”-ről, illetve az elkövetkező évtizedekre is konszolidált magyar államháztartásról szóló Matolcsy-elmélkedéseket illeti..., nos, ezeknél hajmeresztőbb butaságokat akarva se lehetett volna összehordani. Pillanatnyilag ugyanis ott tartunk – a „pillanatnyilag” kifejezésen az elmúlt két év unortodox őrületét értem –, hogy az Orbán-kormány „gazdaságpolitikáját” kapkodás, kiszámíthatatlan ötletelés, ellentmondásos intézkedések sokasága jellemzi. Ami számomra egyértelműen arra utal, hogy Orbánék nem évtizedekre vagy évekre, de még csak hónapokra, sőt, hetekre sem képesek előre látni. Többek között ezért is van az, hogy a kabinet egy seregnyi területen – lásd az év közben napirendre került adóügyeket – kénytelen folyamatosan improvizálni. Na, egyszóval jómagam azt gondolom, a Matolcsy-féle, önbizalomtól duzzadó kijelentésektől nem különösebben kell hasra esni... Egyrészt azért, mert a a miniszter ezidáig nem bizonyított, másrészt, mert az optimizmusát sem indokolja a világon semmi.