Közélet

2007.05.02. 14:29

Vásott kölykök a színházban

Pécs | Nem ritka, hogy kínos pillanatokat él át színész és közönség néhány rendetlenkedő néző miatt. Legutóbb egy pécsi előadást tettek élvezhetetlenné a hangoskodók.

Cseri László (Dunántúli Napló)

Panaszkodik a néző a neveletlen diákokra

„A mai napon, 2007. április 24-én, az Ördögök című előadás első felvonását feladni kényszerültem – rögtön hozzáteszem, nem az előadás miatt –, azért, mert a mellettem lévő páholyban rendetlenkedő, neveletlen diákok folyamatos rendzavarása ellehetetlenítette, hogy a színpadi cselekményre elegendő figyelmet fordíthassak” – kezdi levelét egy néző, aki egyébként két oldalon keresztül ecseteli az előadással kapcsolatos, a helyszínen papírra vetett tapasztalatait.
A néző azt javasolja, hogy a színház a lehetőségei határain belül találjon eszközöket arra, hogy az ehhez hasonló helyzetek elkerülhetővé váljanak, akár a darab megszakításával, akár a neveletlen nézők eltávolításával. Utal arra is, hogy 2007 az EKF tanításnak és tanulásnak szentelt éve, de nemigen tapasztalható, hogy lennének olyan programok, amelyek valóban ezzel a témával foglalkoznának. Pedig ez a példa is jól mutatja, érvel, hogy például meg lehetne tanítani a gyerekeket arra, miként kell színházban viselkedni, darabot kiválasztani, és azt befogadni.

Mezítelen a főhős: elszabadul a pokol

A levélre igen gyorsan válaszolt Simon István ügyvezető igazgató, aki lapunknak elmondta, hogy a panaszosnak minden tekintetben igaza van. A színházba járó középiskolásokat jó lenne előkészíteni, de ez többnyire nem történik meg, ahol igen, ott észrevehető a különbség a viselkedésben is. Nyilvánvaló, mondja Simon István, hogy a színháznak is lenne ezen a területen dolga. Egykoron kimentek a szocialista brigádokhoz elbeszélgetni, ám ma az ilyen típusú közönségfejlesztéshez nincs megfelelő kapacitásuk.
Akadnak olyan iskolai osztályok viszont, amelyek meglátogatják a színházat előadáson kívül, bekukkantanak a színfalak mögé, s aztán nem egy számukra ismeretlen világba csöppennek bele. Sajnos, teszi hozzá, a színészeket is rendkívüli módon zavarja a hangoskodás, bekiabálás. Ez nem teljesen újkeletű, annak idején még Sinkovits Imre is abbahagyta a Mózes előadását, mert úgy érezte, rá kell szólnia a nézőkre, hogy akit nem érdekel, az menjen ki. Természetesen ezt a példát lehet követni, de nyilvánvaló, hogy az a színész, aki ezt megteszi, a kollégáit is kizökkenti az előadás menetéből.
A Dosztojevszkij darab, az Ördögök közben akkor szabadul el a pokol, amikor a Nyikoláj Sztavrogint alakító Pál András mezítelenül kiszáll egy kádból. Pedig egyrészt kádból nem lehet felöltözve kiszállni, magyarázza az igazgató, másrészt a mai fiatalok ezerszámra láthatnak meztelenséget a televízióban.

Dosztojevszkij kontra Tinódi Lantos Sebestyén

Az Ördögök előadása közben – bár a többi iskolából jelen lévő gyerekek is igencsak hangoskodtak –, a legzajosabbak a szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén iskola diákjai voltak. Általános iskolások, vagyis számukra Dosztojevszkij még kötelező olvasmány formájában is ismeretlen. Deichler András iskolaigazgató megígérte, hogy kivizsgálja az esetet. A gyerekek bérletet vásároltak – magyarázta –, így olyan darabokat tekintenek meg, amely a kínálat része, ebbe minden bizonnyal beleeshetnek azok is, amelyek talán nem ennek a korosztálynak valók. Színház-előkészítő óráik nincsenek, ám a csoportot kísérő tanár minden esetben felhívja a figyelmet a helyes viselkedésre. Minden páholyban azonban sajnos ő sem tud jelen lenni.

„Buzi vagy?” – kérdezi a diák a színésznőtől

Koszta Gabriella színművész volt az egyetlen, aki a Pécsi Nemzeti Színház részéről megpróbált drámapedagógiai, színház- és kultúrtörténeti sorozattal középiskolásokat értő nézővé alakítva becsábítani a színházba. Sólyom Katalinnal közösen egy évig próbálkoztak még a nyolcvanas években, de társadalmi munkában zajlott a program, amelyet hivatalosan anyagi eszközökkel nem támogattak. A közreműködő színészeknek pedig nemigen volt kedvük görög drámarészleteket csak úgy, az ügy iránti puszta szeretetből megtanulniuk, így a kísérlet elhalt. Ha az iskoláknak lenne rá igényük, mondja a színésznő, ő ma is szívesen vállalna ilyesfajta feladatot.
A gyerekközönséggel kapcsolatban egyébként ma igen rosszak a tapasztalatai, hiszen az „általános elbunkósodás” az elmúlt évtizedekben egyértelműen tapasztalható jelenség.
Négyszáz középiskolásnak tartott például József Attila estet. Amikor elkezdte szavalni a Reménytelenül című verset, s elmondta, hogy „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”, egyikük bekiabálta, hogy „Buzi vagy?” Olyan röhögés tört ki, meséli, hogy szinte összepisilték magukat, mert a homokos kifejezésnek számukra a homoszexualitás az elsődleges értelmezése. Ekkor lesétált közéjük, egyikük karjára tette a kezét, a szemébe nézett, és folytatta a verset. Halkan, olyan csend kíséretében, hogy a légyzümmögést is hallani lehetett.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!