Órát kapott a koreai diktátortól egy pécsi tanár

Az akkor fiatal szakember a később polgármesterré választott Tasnádi Péterrel lett tagja az 1989-es, észak-koreai Világ Ifjúsági Találkozóra utazó magyar delegációnak. Ott pedig az a megtiszteltetés érte őket, hogy a stadionbéli megnyitó után egy húszfős, válogatott nemzetközi csapat részeként találkozhattak Kim Dzsong Illel.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Óra a diktátortól: a béke jele a számlapon, rengeteg emlék a háttérben
[/caption]

– A mai fogalmainkhoz képest a biztonsági intézkedések nem voltak vészesek. Bár természetesen mindenhová kísértek bennünket, és nem lehetett csak úgy ide-oda kószálni, erre a fogadásra például úgy vittem be a táskámat, hogy nem vizsgálták át. Amúgy a szokásos módon zajlott, voltak beszédek a népek barátságáról meg a fiatalokba vetett hitről. Aztán Kim Dzsong Il mindenkivel kezet fogott, és átadott egy karórát. Ez minden bizonnyal ottani gyártmány, és bele van vésve valami üdvözlő szöveg és a béke jele.

Erről az estéről Gyurok János még arra emlékszik, hogy alkoholt egyáltalán nem szolgáltak fel, és a kínálat főképp tradicionális koreai ételekből és italokból állt.

– Amúgy a hangulat jó volt, rengeteg fiatal gyűlt össze a világ minden tájáról. Tény, hogy szigorúan szervezetten zajlottak a napok, meg kellett nézni Kim Ir Szen szülőházát, egy kórházat, a dél-korai ütközőzónát, de végül is ez is érdekes volt. Mi pluszban abban is szerencsések voltunk, hogy valaha Jugoszláviában tanult, egykori diákokhoz is elmehettünk „családlátogatásra”. Kedves emberekkel találkoztunk, de lehetett érezni, hogy nagy adag félsszel kezelnek bennünket. Viszont az is átjött, hogy a nevelésnek köszönhetően a Nagy Vezért valóban szeretik, nem csak kötelességből...