Pécs jövője: Marsalkó Péter fotóművész repülőkről, városnéző buszokról

– A fotós, témára lesve, sokkal jobban odafigyel a részletekre. Többen is úgy vélik, kiürült a belváros. Miként érzékelhető ez objektíven keresztül?

– Azt vettem észre, hogy kettészakadt a centrum. Létrehozták a Zsolnay-negyedet, de csak egy negyedet, nem törekedtek az egészre. Én olyan kulturális központot képzelek el, aminek az egyik pereme a Zsolnay-dombnál, a másik a Barbakán bástyánál húzódik.

– Földrajzilag ez azért létezik. Mi hiányzik belőle?

– Az élet, a forgalom. A területet a nyugati nagyvárosok Hop-On Hop-Off buszával kellene összekötni. Pontosan félóránként közlekedő járatokkal, amelyekre napijegyet válthatnának a turisták. Ez egy olyan kisbusz, ahol az idegenvezető két nyelven folyamatosan ismerteti a város adott részének történetét. Az út bárhol megszakítható az érdekességek alaposabb megtekintésére, aztán az illető mehet tovább a következő járattal.

– Mi az, amit még vizuálisan újra kellene értékelnünk?

– Nekem nagyon tetszik az Abszolút Pécs szlogen, csak hát itt szétesik minden. A város arculatát nem kis részletekben kellene meghirdetni, hanem mindent együtt. Olyan óriásplakátokon, ahol uralkodnak a képek. A sajtóban és az online-on pedig ugyancsak sok fotóval. Pécs egészéről egységesen szóló képes reklámokkal bombázva a Facebookot, az okostelefonokat, a tévét, a napilapokat. Rengeteg jó fotós van itt, erre kellene szervezni egy marketingcsoportot, amelynek az lenne a dolga, hogy folyamatosan frissítve propagálja a város hangulatát, újdonságait, eseményeit.

– Szegény a város. Lát valahol tartalék forrásokat?

– Úgy gondolom, Pécs sokat veszített korábbi régióközponti szerepéből. Pedig ha Harkányban, Villányban, Orfűn, Siklóson történik valami, az Pécsről is szól, hiszen nem jön ide úgy senki egy bor- vagy gyógyturizmus-rendezvényre, hogy közben egy napra útba ne ejtse a megyeközpontot. Sőt, úgy gondolom, hogy az idegenforgalmi szempontból keresett kisvárosainknak be kellene szállniuk Pécs turisztikai költségvetésébe is, hiszen meglehetősen sokat profitálnak a megyeközpontból. Pécs sokat áldoz kultúrára, a kisugárzásából jut a környezetének is, illene, hogy visszakapjon valamit a befektetésekből.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Fejleszteni kellene a pogányi repülőteret, ami most pénznyelő automata” (fotó: Dunántúli Napló)
[/caption]

– Mi az, amit most mindenképpen fejleszteni kellene?

– A pogányi repülőteret, ami most pénznyelő automata, kevés hasznos funkcióval. A város közlekedési érszűkületben szenved, és egy jól üzemelő reptér beindítaná a vérkeringését. Az első gyógyszeres kúra az M6-os út megépítése volt, ám továbbra is csak vegetál a beteg. A külföldi egyetemistákra kellene építeni. Több ezer diák tanul itt a világ minden részéből. A szülő meg már csak olyan, hogy szeretné a gyerekeit sűrűn látni, fontos családi dátumokon, iskolai eseményeken. Fapados olcsó kisgépekkel bizonyos vagyok, hogy felfuttatható lenne a légiforgalmunk. Civil akciót is kapcsolnék ehhez. Valamiféle repülőtérjegyet, amelynek kapcsán a városlakók kisrészvényesekként támogathatnák a programot. De a városi ingatlanadót is folyamatosan reptérfejlesztésre lehetne fordítani.

Sokat hibáztunk a kultúrfővárosi időszakban

Az EKF-et sokkal jobban ki lehetett volna használni a lakosság, a közép- és kisvállalkozók bevonásával – fogalmaz Marsalkó Péter. A baranyai cégek pénzhez jutottak volna, a város adóbevételekhez, ehelyett minden szinten importáltuk a munkát. Az EKF-siker, a beruházások progresszív hatása csak papíron igazolható, miközben az emberek egyre többen másutt keresik a boldogulást. A 2010-es esztendőnek csak annyi volt a hozadéka, hogy korábban egy kisteherautó volt Pécs, most már egy kamion, de a fuvarmegrendelés mit sem változott.

A fotóművész szerint elgondolkodtató például, hogy miért kellett ennyire sietni a Zsolnay-negyed átadásával, mikor a beruházás az eredeti határidőhöz képest így is csúszott két évet. Ehelyett jobb lett volna 2020-ig ütemezni az átépítést, de oly módon, hogy minden fő- és alvállalkozót a térségből bízzanak meg a munkával.

Szomorú az is, hogy a belvárosban nem hirdettek meg egy olyan programot, ami támogatta volna az ott élőket az utcára néző épülethomlokzatok, nyílászárók felújításában.

És talán a legnagyobb hiba az volt, hogy a teljes Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt országos és nemzetközi marketingjét Budapestről irányították.