Közélet

2014.01.25. 08:13

Hetvenöt év egymás mellett

Koronaékszer lakodalmat tarthatnak hamarosan a településen, Praksch István és neje, Széder Margit idén ünnepli 75. házassági évfordulóját.

Hajdu Zsolt (Dunántúli Napló)

Mindössze néhány nap múlva, január 30-án, ünnepli hetvenötödik házassági évfordulóját a 95 éves Praksch István és 93 éves neje, Széder Margit, akik 1939-ben esküdtek örök hűséget egymásnak. A házassági évfordulók leírása szerint ezt a napot együtt megélni felbecsülhetetlen értékű ajándék. Ma már mindketten járókerettel közlekednek, kicsit nagyothallanak, de ellátják magukat és elvégzik a napi teendőket a családi házban. Rendszeresen jár hozzájuk unokájuk, Anita, valamint a szociális gondozó, illetve naponta házhoz hozzák a meleg ebédet.

– Egy esküvőn ismerkedtünk meg egymással – emlékezik vissza Margit néni –, én voltam a koszorúslány, a papa a vőfély. Sokat táncoltunk és beszélgettünk a lakodalomban.

– Akkoriban már kőművesinas voltam, sokat dolgoztunk Keménygadányban is – mondja István bácsi. – Szinte naponta figyelemmel kísértem, milyen szorgalmasan dogozott már lánykorában is, hogy kímélje az édesanyját, aki sokat betegeskedett. Megtetszett ez a szorgalom és Margitka is, ezért egyenesen megkérdeztem tőle, hogy van-e valakije. Amikor kiderült, hogy nincs udvarlója, akkor arra kértem, kérdezze meg apját-anyját, hogy összeházasodhatunk-e.

– A születésnapomon, december 21-én megvettük a gyűrűket, jó egy hónappal később pedig megtartottuk a lakodalmat. Megadtuk a módját, mert két napig szólt a zene és táncoltunk – mondja Margit néni.

A házasságban a megértés a legfontosabb

Amikor azt kérdeztük, hogy mi a hosszú házasság titka, egymásra mosolyogtak. – A megértés a legfontosabb, szinte soha nem is veszekedtünk egymással, mert egyszer én hallgattam el, máskor pedig a papa – mondta Margit néni. – Aztán néhány perccel később már úgy beszélgettünk egymással, mintha semmi sem történt volna. Anyám mindig azt mondta, hogy a bajt ne vidd ki az utcára, ahhoz másoknak semmi köze.

A hosszú házasságot meg is kell élni, István bácsiban pedig hatalmas az életösztön. Több súlyos betegség, műtét és agyembólia után is felkelt az ágyból, sőt, újra megtanult írni, olvasni és beszélni. Az embólia után, nyolcvan felett, lehozatta a padlásról a régi iskolai füzeteket, könyveket és azokból kezdte újra a tanulást.

A nem mindennapi évfordulón három gyerekük, négy unokájuk és a hat dédunokájuk köszöntheti az „örökifjú” párt.

Címkék#pécsvárad
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!